Reggel, miután levittem Gazdiaput sétálni, ki szoktam heverni az erkélyre. Onnan figyelem a környék mozgásait. Gazdiapu azt szokta mondani, hogy megyek tévézni, mert kezdődik a "Szomszédok"! Nem is hiszi, mennyire igaz! Ilyenkor van a legnagyobb nyüzsi, mennek dolgozni a szomszédok, jönnek a kertészek - ők nem annyira dolgozni -, kicsapják legelni a macskákat, nehogy a lakást piszkítsák össze, míg a gazdik a dolgozóban múlatják a napot. Mire mindezt végignézem, kész a kávé, és Gazdiapu letelepszik a számítógép elé. Én, hogy ne legyek messze tőle, rátelepszem Gazdianyu párnájára és onnan figyelem, amint Gazdiapu vacakol. Mellékszál ugyan, de megjegyzem, Gazdianyu nem rajong, hogy a párnáján fekszem, de olyan jó puha és Gazdianyu szagú, hogy nem izgat, amikor őrjöng velem miatta. Meg különben is, olyan aranyos, mikor tettetett haraggal próbál elkergetni, de ő is tisztában van vele, hogy reménytelen! Egy idő után fenemód el tudok álmosodni, így kellemes lebegésbe kezdek álom és ébrenlét határán. De ekkor valami történik! Megmozdul a takaró alattam, mellettem és vad táncba kezd a Pokrócmanó.
Hogy mi is az pontosan, azt nem tudom, de kicsit félelmetes és nagyon mókás. Nekem azonnal kipattan a szemem és múlhatatlan ingert érzek, hogy alaposan megrágjam. Figyelem, hol lehet és egy óvatlan pillanatban odakapok, mint a villám. Ilyenkor a pokróc alól valamelyik kisgazdi nyög fel és nagy nevetések közben a Pokrócmanó odébbáll. Engem egyre jobban dühít, hogy nem tudok benne kárt tenni, ezért bevetem a titkos morgásomat, hátha ettől összecsinálja magát és eltűnik, bár titkon remélem, hogy mégse, mert akkor vége lenne a játéknak. Mindig a lábamat akarja megfogni, amit nagyon utálok, emiatt aztán úgy kell ugrálnom, hogy nehogy sikerüljön neki. Ugyanakkor igyekszem megrágni a galád betolakodót. Ebből aztán komoly hancúrozás lesz, aminek az a vége, hogy a kisgazdik is meg én is lihegve dőlünk ki. Azt nem igazán értem, hogy ők hogy kerültek oda, de ha már ott vannak körbenyalom őket is. Általában egy fél órát szoktunk a Pokrócmanóval küzdeni, de a végére annyira kifáradok, hogy a nap hátralévő részében már csak pihenni van erőm.
Aztán majd este a séta után újra megmozgatom a család apraja-nagyját, de ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése