Nem régiben említettem valahol, hogy csak úgy, fél füllel hallottam, amint a gazdik arról beszélnek, hogy meg kéne engem nyíratni. Na, most már az Isten se ment meg ettől, a minden bizonnyal utálatos tortúrától. Pénteken kiderült, hogy van itt a környékünkön egy kutyakozmetika. Nagyot sétáltunk, leballagtunk a kisállat kereskedésbe nekem bontófésűt venni, mert a bundám kezd eléggé összeállni és ugye a szépség és tisztaság egy kiskutya legfőbb erénye, bár szerintem a jóltápláltság ennél fontosabb. A kajával nincs is bajom, de a nyári fűben bóklászva annyi toklász akad belém, hogy egy-egy séta után úgy nézek ki, mint egy leharcolt kombájn aratás után. Hiába próbálják gazdiék kivakarni belőlem a sok utálatos cuccot, nem teljesen sikerül, bár az is igaz, hogy nem vagyok túl együttműködő ez ügyben! Hamar megunom a buzerálást és ilyenkor elbújok a számítógép alá, ahonnan hat ökrös szekérrel se lehet elővontatni, ugyanis igen morcosnak tettetem magam, morgok, meg kapkodok a számmal. Persze a gazdiékat meg nem harapnám, de úgy élvezem, ahogy ijedeznek tőlem. Ilyenkor olyan nagykutyás feelingem támad. A végén azért mindig előbújok és bocsánatot kérek, de akkor már nem akarnak tovább tisztába tenni.
Szóval, hogy el ne felejtsem, a fésüsnél hallottunk az új fodrászatról és Gazdiapu rögtön úgy döntött, hogy, mivel hazafelé épp útba esik, álljunk meg és mutassanak meg engem, hogy mit lehetne velem kezdeni a praktikum jegyében. Eleinte nem tetszett a gondolat, de amint beléptünk a kis üzletbe rögtön felvidult a kis lelkem. Olyan finom kutyaszag terjengett, ott volt egy hatalmas fekete schnauzer lány, aki szemmel láthatóan nem bánta, hogy éppen vagdalják a bundáját. Sőt! Amint beléptem, minden szempár rám szegeződött, kissé még lámpalázas is lettem ennyi figyelemtől. A kozmetikus kedves volt, és bár én nem szeretem az idegeneket, azonnal oda kellett mennem hozzá, hogy körbeszaglásszam, végül még a kezét is megnyaltam, ami nálam nagy tisztesség! Rövid ismerkedés után kiderült, hétfőn kettőre kell mennünk szépészkedni. Na, kíváncsi vagyok! Persze azért félek is. Remélem nem fognak a hajbizgetővel berregni, meg bekenni valami samponnak nevezett habzó rettenettel, amit aztán csak bő vízzel lehet lecsutakolni rólam! A körömvágástól is tartok kissé, nem különben a fülpucolástól és a bűzmirigy nyomkodásától! Még hallgatni is ijesztő, hogy nekem olyanom van! Nem vagyok és büdös!! Ugyanis mi másra lenne való az a dolog? Na, mindegy! Már látom, hogy ezt nem tudom elszabotálni! Akkor legalább megpróbálok jó képet vágni az egészhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése