Lassan egy hete vagyok kénytelen bikiniben flangálni a hegyen a stylistom jóvoltából. Legalább jó idő lenne! De nincs. Hétfőn lettem levetkőztetve, utána hazafelé jövet még tartottam magam, de itthon aztán rám tört a depresszió. Gazdiék hiába lelkendeztek, hogy milyen szép és elegáns vagyok, éreztem, hogy nem őszinte a rajongásuk. Ráadásul annak a valaminek, amit rám kentek a kozmetikában irdatlan szaga van. Ilyet akkor éreztem utoljára, mikor rám erőltették a kullancs nyakörvet. Már akkor is szenvedtem tőle, de most!? Nem lehetett levenni. Minden sétánál igyekeztem a fűben fetrengve legyalulni ezt az átkozott bűzt, de Gazdiapu nem hagyta. Két napi szenvedés után aztán, Gazdianyu rájött, hogy ha a pokrócommal alaposan bedörzsöl, elviselhető mértékűvé válik rajtam a szag. Nem gondoltam volna, de bevált!
Két napi mély depi után újra kisütött a nap a lelkemben. Na nem azonnal, de szép lassan. Lassan visszatért a lelkierőm, bár még mindig igen haragudtam minden közreműködőre, aki a kopasztásomban tevőlegesen, vagy tétlenül vett részt, és elkezdtem a szép zöld sipogós labdám után ácsingózni. Néha még játszottam is vele, majd a harmadik naptól kezdve, ahogy a szagom és a bánatom múlt, kezdett visszatérni belém az élet. Már visszafeküdtem Anya párnájára - eddig ugyanis a cipőkön aludtam naphosszat -, már nem kerültem a gazdikat és az erkélyre is ki-ki jártam. Este, mikor Gazdianyu hazaért, már örülni is tudtam neki.
Mostanra már tulajdonképen rendbe jöttem lelkileg. Van még néhány problémám, amire még nem találtak a gazdik megoldást, de újra bízom bennük, hogy ezt is megoldják! Az egyik, hogy ilyen ledér ancúgban állandóan éhezem. Nem tudom az okát, de bármit megeszem mostanában. Ami még furcsa, hogy izgága lettem. Időnként mozgáskényszerem van, ami nem kellemes, de ha rám jön, akkor állandóan mászkálhatnékom van, amivel időnként sírba kergetem a családot. Le s föl járkálok, a konyhától az erkélyig és vissza. Nem tudok leülni, lefeküdni, körbejárom a házat ötvenszer, borzalmas! És van még egy gondom: valamiért fenékkel előre megyek időnként. Na, erre varrjatok gombot! Ha rám jön kiflibe tekeredek, akár az utcán is, és úgy megyek, hogy a fenekem a fejemmel egy vonalban halad. Rém kellemetlen, de az okát még a gazdik sem tudták megfejteni. Azt mondták, ha nem múlik el hétfőig el kell mennünk az orvoshoz. Nagyon várom, gondolhatjátok!
Olyan jó lenne egy kis semmittevés! Szeretnék újra nyugodtan elnyúlni az erkélyen vagy Gazdianyu párnáján és egész nap csak lustulni, ahogy eddig.
Kisgazdik megmértek tegnap és kiderült, hogy két kiló volt a lehántott bundám. Most tíz kiló vagyok, de az a baj, hogy az alakom már nem a régi. Illetve a nyári pucérkodás miatt láthatóvá váltak az úszógumijaim, és a sonkáim. Még jó, hogy nincs narancsbőröm! Meg is enne a fene! Nem merek a tükör előtt mászkálni, mert állandóan megmorgom magam! Persze a kajáról azért nem mondok le! Gazdiapu is kövér, még is szereti mindenki!
Lehet, hogy az állapotom összefüggésben van az operációmmal? Gazdiék úgy gondolják, hogy ez a cipőből fészket építés, az állandó éhségem az álvemhesség jele lehet. Vagy nincs igazuk? Az viszont tény, hogy mióta kivetkőztem, Frédi szerelme újra a csúcson lobog. Ne mondja nekem senki, hogy a férfiak nem csak azt akarják!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése