2011. augusztus 8., hétfő

Szép vagyok??

Na, túl vagyok az első komoly megpróbáltatáson. Legutóbb azt írtam, szép leszek, de tévedtem. Amint megláttam magam a patika kirakatában, kénytelen voltam megugatni a képmásomat. De kezdjük az elején!

Úgy indult, mint a déli séta, bár gyanús volt, hogy kissé korábban indultunk, és az sem tűnt szokásosnak, hogy a két kisgazdi is jött velünk. Jó nagyot sétáltunk, amit én kivételesen nem is bántam, mert most kakilnom is kellett. Amint leértünk a Hűvösvölgyi út sarkára, már rossz érzésem kezdett kialakulni, de amint a kozmetika ajtaja kinyílt, már nem volt kedvem bemenni. Pedig Zita, a fodrász, nagyon kedves lány, szeretem is, de azért valahogy benne volt a levegőben, hogy ezt ma nagyon megszívom! És nem tévedtem! Gazdiapu meg a kislány még beszélgettek keveset, aztán feltettek erre az asztalra, ni! Készült rólam ez az előnytelen felvétel, állítólag, hogy meg tudjam mutatni, hogy "ilyen volt, ilyen lett". Ekkor még azt hittem, hogy egyszer büszke leszek az eredményre, de majd tessék megnézni a végét!
Az egész procedúra alul múlta legborzalmasabb elképzeléseimet is. Volt itt minden, amit utálok: fésülködés, hajtépés, fürdés, szárítás és az egész betetőzése képen, jött a hajvágás. Az egészet igyekeztem nagy türelemmel végigcsinálni, de azért itt-ott nem bírtam magammal. Zita olyan gyöngéd volt, amilyen csak lehetett, de azért határozottság is kellett hozzám! Szegény megdolgozott a pénzéért. Az én csapzott, összeállt bundámat ugyan nem tudta teljesen megmenteni, de igyekezett kihozni mindebből a lehető legjobbat. Amit Gazdiapu elmulasztott, jelesül a rendszeres fésülgetésem, amit azért nagy részben miattam hanyagolt, illetve az együtt működésem teljes hiánya miatt, most  láthatólag én vagyok kénytelen elszenvedni. Szegény mindenki, aki részt vett e galád tettben. Higgyétek el, nem csak magamat sajnálom! Zita vért izzadt, míg ebet farigcsált belőlem, én többször színleltem halált közben, Gazdiapu meg elhomályosodott szemmel nézett rám, mikor meglátott. Láttam rajta, hogy valóban megrendült. El is bújtam előle szégyenemben, na meg azért haragudtam  is veszettül rá, amiért itt hagyott, meg végig csináltatta velem azt az egész tortúrát.

Most már itthon vagyunk és kölcsönösen megbocsájtottunk egymásnak. Én beláttam, hogy fésülködni kell - hogy többször ne kelljen kopaszra vágatni magam -, a fiúk szent esküvéssel fogadták, hogy legalább napi egy alkalommal kicincálják a bundimat, majd ha lesz. Gazdiapu meg jobban odafigyel rám, nem csak tutujgat, meg etetget, meg sétáltat, hanem azon lesz, hogy többé nehogy megessen velem ez a csúfság.

Egyébként is! Nem is nézek ki olyan rosszul! Hasonlítok Frédi szerelmemre. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni, ha este meglát?! Addig is ki kell pihenni magam, hogy teljes erőbedobással tudjam illegetni magam neki! Ugye, nem is olyan rossz? Most nyár van, még az is lehet, hogy meleg is lesz, legalább nem fogok annyit lihegni. A velencei fürdésekről már nem is beszélve! Mennyivel jobban fogom élvezni így pucéran az úszkálást! 
Minden esetre, kedves barátaim! Ha már ilyen csúfságon kell átesnetek, mint kutyafodrász, azt kell mondanom, inkább itt, mint máshol! Itt törődnek veletek és nem is drágák! Ráadásul a Facebook-on is megtalálhatóak! Csak ne felejtsetek el bejelentkezni! Hivatkozzatok rám!

Utóirat: azért remélem gazdiék nem csinálnak ebből rendszert!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése