Már elég régóta élek ebben a családban, és rájöttem, hogy itt mindenkinek rossz a hallása. Nagykisgazdi sose hallja, amikor közértbe kell menni, vagy enni kell kijönni a konyhába. Kiskisgazdi akkor veszti el végleg a hallását, amikor mosogatni küldik vagy olvasnia kellene a kötelezőt. Mindketten teljesen megsüketülnek, amikor Gazdiapu a piacra akar velük baktatni és akkor is, amikor a porszívózás kerül szóba. Tulajdonképen az én sétám idején is van baj a hang terjedési sebességével. Az elején, mikor idekerültem, minden alkalommal jöttek velünk ők is, aztán már csak az esti nagy sétára, manapság meg igen ritkán veszik a fáradtságot, hogy megmozduljanak.
Persze én sem vagyok kivétel. Délben úgy kihagynám a sétát, hogy csak na! De Gazdiapu nem hagy békén, így hiába nem hallom a varázsigét, hogy "menjünk", akkor is menni kell. Pedig nagyon rosszul hallok ám! Aztán napközben is többször hívnak játszani vagy egyszerűen csak arrébb kéne mennem, mert útban vagyok illetve fekszem, de valahogy azt se hallom. Pedig hegyezem a fülem, de valahogy nem jut el hozzám a hang. Biztos az akusztikával van gond! Sokszor még azt se hallom meg, amikor a tányéromban megcsörren a száraz kaja. Most is éppen itt fekszem Gazdiapu mellett, de nem hallom, amint azt mondja: Gyere Fifi! Menjünk! Pedig ő mondja, de én meg nem hallom. A farkam kissé meglibbentem, de ennél több nem telik tőlem. Ez valami olyan lehet, mint amikor a fiúk azt mondják az ominózus feladatkiosztásra, hogy "mindjárt"! Ők sem csinálnak ezután semmit, én sem. Ez így korrekt!
Viszont van, amikor azonnal kitisztul a hallásom, amikor minden szót tökéletesen értek, még a leghalkabbakat is. Ilyenkor nincs ismeretlen parancs, nincs érthetetlen utasítás és nincs végrehajthatatlan feladat. Ilyenkor minden idegszálam kiegyenesedik és úgy tudok koncentrálni - akár egész nap -, hogy gazdiék nem hisznek a szemüknek. Ilyenkor tudok pacsit adni, tudok a hátsó két lábamon táncolni, lassan még pitizni is. A fülem kihegyezem, a szemem a duplájára növesztem, a farkam felcsévélem és a hátamra ragasztom. Hogy mi ez a hallásjavító eszköz? Úgy hívják ropi! Abból is az a hosszú és szezámmagos kivitelű. Na, azért a lelkem is eladom. Ilyenkor nem ismerek barátot, ellenséget, csak a cél lebeg a szemem előtt. Minél hosszabb, annál jobb!
Javaslom Gazdianyuéknak, próbálják ki a kisgazdiknál is! Ha már nálam így használ!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése