Ősz van

A kedvenc fügefám alatt

Tegnap séta közben hallottam, amint a Gazdi meg egy másik a tüzelésről beszélgettek. Azt taglalgatták, hogy bizony, itt az ideje. Nem értem! Érzem én, hogy reggelente hűvösebb van, meg éjszaka már nem lehet az erkélyen aludni, mert a Gazdi szerint lefagy a fülem, de azért olyan hideg még nincs, hogy tüzelni kelljen! Persze Gazdiapu nagy nevetve mesélte a fiúknak a séta után, hogy én milyen ábrándos képpel szagolgattam egy fűcsomót, mintegy fél órán keresztül. És bizony, ha tudnám mi a szerelem, most biztos beleesnék. Látom ám az én Frédimen is, hogy valahogy megváltozott. Ő is homályos szemekkel szokott várni reggelente a szokott helyen, és tegnap reggel még valami furcsát is észrevettem ott hátul rajta. Miközben szagolgatott, valami megváltozott. Persze én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, hiszen én biztosan kimaradok ebből az elmebajból. Azt azonban látom, hogy a többiek hogy megváltoztak. Mindenki sokkal ingerlékenyebb, hamarabb felfortyan, a lányok csavargatják a farkukat, a fiúk meg sokkal erőszakosabbak. Az a baj, hogy én is idegesebb lettem. Az okát nem tudnám elárulni, de tény, hogy éjszaka nem tudok aludni, tegnap már megint múlhatatlan vágyat éreztem, hogy a cipők között csináljak vackot magamnak és a gazdiékat kikergetem a világból a nyugtalanságommal. Nem bírok a fenekemen megmaradni. Állandóan sétálhatnékom van, mostanában még délben is, ami ugye az én esetemben igen ritka. Szegény Gazdiapu tegnap is négyszer vitt le, azt hitte a kis buta, hogy menten összerondítom a lakást, de nekem nem kellett csinálnom semmit, csak olyan jó szagok vannak lenn. Persze, hogy ne lógjon ki a lóláb, azért mindig kinyomorítottam egy kis pisit magamból.

Sokkal érdekesebb, mint a sípolós

De aztán az esti séta! Ilyet még nem éltem. Hazafelé bandukoltunk, már benn a kertben, amikor észrevettem valamit az avar között. Rögtön vadász pózba merevedtem, a bal első láb fenn, a farok mereven és egyenesen hátra, fül kihegyezve. A valami megmozdult, én meg rárontottam. Szerencsére vagy fél centire előtte lefékeztem, mert kiderült, hogy egy sün. Na nem a sípolós fajtából és főleg nem rózsaszín, viszont fenemód szúrós. Na! Nekem sem kellett több. Azonnal elfelejtettem a fűcsomókat, a Frédiket, csak az ösztön, a vadász ösztön dolgozott bennem. Hozzáérni azért nem mertem, de jól megugattam és amikor megmozdult, a lábammal odakaptam, erre megállt és összegömbölyödött. Olyan volt, mint egy távirányítós kis játék. Ha megmozdult én megállítottam, ha én nem mozdultam, akkor kidugta a kis fejét és megpróbált elinalni előlem, a nagy és félelmetes vadász elől, de én minduntalan megmutattam, ki is a teremtés koronája! Aztán Gazdiapu mondta, hogy hagyjam békén, mert egy hasznos kis jószág. Azért azt nem hittem, mert hasznosnak itt vagyok én, ő már csak azért lehet, hogy nekem legyen mire vadásznom. Az tény, hogy jó móka volt! Ráadásul itt a mókus szezon is. A konyhaablakból láttam, amint az ablak előtti fenyőn kergetőztek a botor jószágok, de majd ha újra kijutok!