Zseni vagyok

Legalábbis Gazdiapu szerint. Ezt azért kicsit túlzásnak érzem, de lehet benne valami!

Nagykisgazdi - őt nagyon szeretem

Mostanában sokat vagyok egyedül. Nem bánkódom miatta különösebben, mert legalább kialszom magam. És különben is, olyan jó örülni mikor Gazdiapu hazatér. Ilyenkor mindig odarohanok hozzá és úgy csóválom a farkam, hogy majd' szétesem. Gazdiapu lehajol és magához ölel, én megpuszilgatom a fülét, ő megsimogat, megvakargatja a nyakamat és a fülemet, aztán megdögönyöz. Hát már ezért megéri egyedül lenni kis időre.

Nem szokott ugyanis hosszabban magamra hagyni. Maximum 2 órácskára, ami épp elég az alváshoz. Valami népszámlálási bizniszben nyomul, ezért e sok magány. Van neki egy nagy doboza, Abban hozott haza egy csomó papírt. Mikor elmegy itthonról a dobozt felrakja a konyhaasztalra, a papucsokat meg belepakolja, hogy ne tudjam megrágcsálni.

Nem régiben volt egy kis összetűzésünk Gazdianyuval, mert mikor valaki elmegy itthonról én összeszedem a papucsát és a vackomra viszem, ahol aztán alaposan megszeretgetem. Viszont ez nálam azt jelenti, hogy alaposan összenyalom és ha már olyan jó szaga lett, hát meg is csócsálgatom. Na, Gazdianyu papucsa sem volt kivétel, ezt nehezményezte, ki tudja miért.

Szóval, Gazdiapu a pakolás után nyakába akaszt egy tatyót, és azzal ballag népet számlálni. Azt én ugye nem tudhatom, hogy ez mit is takar, de amikor hazajön, isteni új szagok vannak rajta: pörkölt, kávé, kutya, esetenként macskaszag is. Ezeket mindig leszagolom róla, amit hahotázva szokott nyugtázni. Valamelyik nap például a nadrágja fenekének volt átható macskaszaga. Jó móka volt, amikor megpróbáltam eltüntetni ezt a bűzt. Fél óráig küzdöttünk egymással, miközben jókat nevettünk birkózás közben. Most már figyelem, amikor öltözik és meg tudom különböztetni a séta öltözködést a menős öltözködéstől. Ha menősen öltözködik, akkor odamegyek a dobozhoz és megböködöm, jelezve, nehogy itt felejtse, tegye az asztalra.

Tegnap délután lesétáltunk a postára. Szeretem ezeket a létszám feletti sétákat, mert ilyenkor nem a megszokott, unalomig ismert úton megyünk, hanem olyan helyeken, ahol addig nem, vagy csak ritkán jártunk és ilyenkor tudok új hírekhez jutni. Igaz, gyorsolvasónak kell lennem, mert ilyenkor Gazdiapu nem szeret megálldogálni. Szóval tegnap, mikor jöttünk haza a postáról meghallottam, hogy szól a telefon. Felismertem Gazdianyu csengőhangját, de Gazdi nem hallotta. Kis idő után megálltam előtte és ránéztem. Láttam rajta, hogy nem érti mi bajom, ezért odamentem a nadrágzsebéhez és az orrommal megböktem. Ekkor jött rá, hogy mit is akarok. Végre felvette a telefont és én nagyon büszke voltam magamra. Erre mondta Gazdi, hogy zseni vagyok. Rettentően jól esik az elismerés, de azt hiszem ez mégsem az én eszemet minősíti, inkább az ő hallását. De jó, nem bánom, ha zseninek tart, ám legyen! Én elviselem!