2011. szeptember 5., hétfő

Zöld vs. rózsaszín

Ugye milyen szomorúnak látszom?
Nem is tudom már mióta van nekem egy zöld sünim. Még az előző életemben kaptam, de nagyon szeretem. Esténként ezzel készítem ki a családot, ugyanis remekül tud sípolni, amikor rágcsálom. Ez arra jó, hogy a gazdiék ne hallják a tv-t, és inkább velem foglalkozzanak. Ez eddig be is vált, remekül működött, de valamelyik nap eltűnt az én sipim. Hogy én nem tudtam, hogy hova tettem az nem nagy újdonság, mert én kissé feledékeny vagyok, de a gazdik is napokig keresgélték és nem találták. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy biztos leejtettem az erkélyről - amire már volt példa - és valaki elvihette.

Nagyon bánatos vagyok nélküle. Nem is az igaziak az esték, ha nem szidják a rokonságomat, amiért megállás nélkül sípolok. Főleg úgy tíz óra tájban tör rám a hiányérzet. Olyankor már a család elpihenni készül, én meg ilyenkor ébredek fel. Ekkor szoktam Gazdiaput kezdeni szekálni, hogy játsszon velem, de ha nincs mivel? Mostanában odalopózok hozzá és - mintha csak szeretgetni akarnám - elkezdem rágcsálni a mancsait. Gazdianyu egy darabig halkan pufog magában, majd jó dühösen rám szól, amitől én még inkább felébredek és még intenzívebben bosszantom a családot. Ezt már egy hete csinálom és meg is lett az eredménye! Gazdianyu kezdi visszasírni a süni sípolós időszakot.
Így aztán pénteken vett nekem egy ugyanolyan sünit, csak valamiért rózsaszínű változatban. A színekkel nem igen van gondom, de a szaga olyan penetráns, hogy nincs az a velőscsont, amiért a számba venném. Gazdianyu nagyon elszomorodott, amikor észrevette, hogy irtózom a sünijétől, de hiába próbálgattam vele játszani, a gyomrom jött fel. Na, erre beindult a család apraja-nagyja. Levi alaposan megmosta szappannal, nem segített. Utána bekente disznózsírral, nem segített. Krisi új sípolót tett bele, nem segített. Anya és Levi órákig üldögéltek mellettem és próbálták a számba imádkozni, nem segített. Krisi a pokrócommal dörzsölgette, nem segített. Végül Levi a szőrömhöz dörzsölgette, meg a fenekemhez, na azóta változott a helyzet! Most már a fenekemtől is irtózok!

A fejemet verem a falba, hogy lehettem ilyen hülye, hogy hányhattam el a jó kis zöld sünimet? Pedig játszanék én ezzel a rózsással is, csak ne lenne ilyen szaga! Most kinn aszalódik a napon, hátha elveszti ezt a kiváló polietilén illatot! Remélem azért valamit hamarosan kitalálnak gazdiék, mert továbbra is megesz a fene az esti sipogásért!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése