Ábrándozom

Itt fekszem a gazdi számítógépe alatt és ábrándozom. Kicsit szomorú vagyok, mert ábrándjaim tárgyát már jó néhány napja nem láttam. Minden nap elsétálunk a kerítésük előtt, de sehol az én lovagom. Minden alkalommal hagyok neki üzenetet, ma még csomagot is tettem le a szokott helyre, de válasz nincs!

Pedig olyan szépen kezdődött! Ő egy gyönyörű, jó szagú, rendkívül férfias schnauzer. Méretileg pont összepasszolunk, ő egy kicsit robosztus, jó vastag csontjai vannak és vagy kétszer annyit nyom, mint én, de hát én egy filigrán hölgy vagyok. Fekete és olyan észbontó a frizurája! A szemöldöke belelóg a szemébe, a pofája olyasforma, mint az enyém, de izgalmasan vastag orra van. És amikor azt a férfias orrát benyomja a farkam alá! Brrrr! Még a gondolatára is elgyengülnek a lábaim. És a neve! FRÉDI! Gyönyörűen alliterál a Fifire. Gondolják csak el! Frédiné Fifi. Milyen igézően hangzik! És a gyerekeink lehetnének például: Fikusz, Franci vagy Fortuna.

Frédi a helyi Don Matteo kutyája. A templomkertben ismerkedtünk össze. Mondhatom, szerelem volt az első látásra. Ott bóklászott a kerítés tövében, amikor észrevett. Én persze úgy tettem, mintha nem láttam volna, de a szívem a torkomban kalapált. Ő elkezdte magát mórikálni, nyüszögött és nagyokat fújtatott, mint egy gőzmozdony. Két lábra állt a kerítésbe kapaszkodva hívott, de nem dőltem be a csajozós dumájának. Persze egy kicsit én is közelebb lopóztam, de érinthetetlen távolságban maradtam. Szegény annyira tipródott, hogy megsajnáltam és hagytam, hogy megszagolgassa a fülemet. Jaj! Micsoda érzés volt, ahogy beleszuszogott azzal a nagy pofájával. Azonnal engedékenyebb lettem, és kicsit futkároztam vele a kerítés mentén. Olyan izgalomba jöttem, hogy meggondolatlanul elcsorgattam egy üzenetet oda, ahol ő is elolvashatja. Erre mit tett az a bitang nőfaló? Felemelte a jobb hátsó lábát és felülírta az én üzenetemet. Olyan szerelmes szavakat kanyarított oda, hogy Shakespeare szerelmi lírája ehhez képest semmi!

Na, ettől kezdve állandóan kerestem őt. Ha megtaláltam, nőiesen viselkedtem, hagytam hadd tipródjon, úgy tettem, mintha teljesen közömbös lenne számomra, de ha nem volt ott, én olyan szomorúan álltam a kerítés tövében és lestem befelé, hogy a gazdi szíve majd meghasadt a látványra. Szorgos üzenetváltásaink meghozták gyümölcsüket. Egyre jobban kötődünk egymáshoz, bár én valahogy nem érzem azt a fajta izgalmat, amit ő. Lehet, hogy egy régi műtétem miatt? De nem baj! Talán még jobb is így. A tiszta, plátói szerelem. Gazdiapu szokta mondani, hogy a kávét cukorral, a bort vízzel, a szerelmet házassággal tönkretenni nem szabad. Ugyan nem tudom pontosan mit jelent, de azt hiszem igaza van.

Híveim! Hol van Ő? Lehet, hogy nyaral? Kérek mindenkit, aki látja, mondja meg neki, hogy egy epekedő szuka várja a hangosbemondónál!

Ps: Ha valaha még találkozunk, iderakom a fényképét is!