Tavaly, 2010-ben tatláltak rám, úgy négy hónapos lehettem akkor. Nagyon lepusztult állapotban csavarogtam a XXII. kerületben. Szerencsére egy néni felfigyelt rám és befogadott - még ha csak átmenetileg is. A kötelező vacakolás után, mikor is az orvos rendbeszedett, már egész kutyaformám lett. Kisebb-nagyobb kerülőkkel végül is felkerült a képem az internetre és szerencsére felfigyelt rám a jelenlegi gazdim. Húsvét előtt kerültem ide hozzájuk. Nagyon féltem az első időben, de hamar megszoktam őket. A gazdiapu állandóan velem van, ő itthon üti a billentyűt, én ezért cserébe a számítógépe alá szoktam telepedni, és időnként, ha úgy tartja kedvem megnyalogatom a lábát. Na nem nagyon, nehogy hozzászokjon!
Gazdianyu reggel korán kel, ilyenkor jobb őt nem zavarni! Kimegy a konyhába, kávézik és zajong a fürdőszobában, majd elkezdi bőgetni azt az undorító cuccot, ami a haját fújja. Én annyira félek tőle, hogy felmegyek az ágyra és Gazdiapu mellé kucorodok, ő mindig megvéd az ilyen dolgoktól. Nem sokkal később Gazdianyu dolgozni megy. Ekkor jön el az én időm! Gazdiapu nagyon lusta jószág, állandóan nekem kell életet verni belé. Ez nem is egyszerű dolog, mert mindig úgy tesz, mintha még aludna. Én persze belemegyek a játékba, annál is inkább, mert ettől függ a reggeli sétám.
A családhoz tartozik még két fiú, akikkel a viszonyom meglehetősen jó, szerencsére ők már nagyok, mert én ki nem állhatom a kicsiket! A nagyobbik, a Levi, ő szokott velem törődni, ami azt jelenti, hogy ő csinál velem minden olyat, amit utálok. Ő fésülget, szekál a vattáim miatt, sőt, egyszer még oda is fajult a dolog, hogy bedugott a kádba és lezuhanyozott. De azért a hajszárítózást nem engedtem neki, oda-oda kaptam a kezéhez, amikor inzultálni kezdett vele. Így aztán hamar megtanulta, hogy ki az úr a háznál! A kicsi, a Kristóf, ő egészen más. Ő odajön, amikor éppen aludnék vagy a nap fáradalmait pihenném ki, és játszani akar velem. Én, még ha nincs is kedvem, belemegyek a játékba, még is csak ő a kicsi! Viszont olyan jó szaga van! Nem tudom miért állandóan nyalogatnom kell. Ők ezt puszinak hívják, és sokszor mondják is nekem, hogy puszi, puszi! Ilyenkor nekem a fülüket kell nyalogatnom, ami nem túl higiénikus, de hát mit tehet egy kis kutya az emberi akarat ellen?
Itt jól érzem magam. Remélem a sok herce-hurca után nem fognak megint tovább adni! Bár nem úgy néz ki! A múltkor is az asztalról ehettem a füstölthúst. Szépen összekockázta nekem Gazdiapu, mert ő szokott főzni, és ott hagyta az asztalon, míg telefonált. Én meg nem kérettem magam és jól felfaltam. Sajnos az utolsó pillanatban kiderült, hogy az nem is nekem lett ott hagyva. Legalább megtanulták, hogy ne legyenek hanyagok!
Az emberekkel azért még nem vagyok teljesen kibékülve. Nem tudom miért, de időnként meg kell ugatnom őket. Különösen a postásokat utálom. Gőzöm sincs miért irritálnak olyan nagyon?
Na, bocsika, mennem kell! Gazdianyu azt akarja, hogy kísérjem el a közértbe. Én meg hogy meg ne bántsam, feláldozom magam. Kell neki a biztonság, amit egy erős kutya tud csak biztosítani!
Szia Fifi!
VálaszTörlésA nyaralás jól sikerült? Láttam a képeket, úgy tűnt klassz volt! :) Adri azt üzeni: "Szia nugi-nugi Fifi" (lefordítva: nyugi-nyugi Fifi)