Nem találom a helyem

Mostanában mindenki nyüzsög. Jön, megy, kiszámíthatatlanul, hol itthon van, hol nincs. Én igyekszem meghúzni magam leginkább Gazdiapu számítógépe alatt, de a jól megszokott nyugalmamnak annyi.

Olyan jó volt, amikor kiszámítható mederben telet az életem! Reggel nyolckor séta, utána alvás délig, közben egy kis szárazkaja rágcsálás is belefért, délben Gazdiapu megebédelt, amiből mindig potyogott nekem is valami, aztán séta délután, és estig nyugi, amíg a család apránként haza nem szivárgott. Kis nyüzsi, örülni kell mindenkinek, különben megsértődnek, majd odatelepedtem Gazdianyu és az ő számítógépe közé és igyekeztem lebeszélni a játékról, rámutatva, hogy inkább velem foglalkozzon.

Az este legjobb pillanata

Ez persze nem mindig sikerül, mert ő is fáradtan ér haza, ilyenkor pedig ez kapcsolja ki a legjobban. Ekkor igyekszem hasznossá tenni magam, és tisztára nyalom az egérpadját, néha még a klaviatúrát is. Aztán vacsi és újra séta, majd játék és tíz, fél tizenegy körül újra alvás reggelig. Na, mint mondtam ez most megváltozott. Először is jöttek a betegségek. Gazdiapu, majd Levi gazdi, Gazdianyu, majd Krisi gazdi, majd kezdődött elölről. Valami vírusokat, meg influenzát emlegetnek, de szerintem az a legnagyobb baj, hogy soha sincsenek eleget a levegőn! Meg nem esznek rendesen! Gazdiapu, aki azért velem levegőzik elég sokat, nem is igen betegeskedik. Ha mégis, egy-két nap és túl van rajta. Gazdianyu van a legjobban legatyásodva, de meg is tesz mindent annak érdekében, nehogy jobb legyen neki! Nem eszik rendesen, vitamint meg pláne nem, sokat idegeskedik és reggeltől estig dolgozik. No, ez nem az a terápia, amire szüksége lenne! A Nagykisgazdi meg a párja. Ő ugyan nem idegeskedik, de ő sem eszik rendesen, a gyümölcsöktől meg szemölcs nő a nyelvén vagy mi, mert az kerüli, mint ördög a szenteltvizet. Ő csak a laptopjának él, bár mostanában felbukkant egy idegen az életében, akivel sok időt tölt együtt. Én nem ismerem, de a szagát érzem rajta, és bizony féltékeny is vagyok. A minap már odáig fajult az én lusta gazdim, hogy szombatonként randira jár! Hogy mik meg nem történnek!? Pedig mindenki tutira vette, hogy ő már csak az "Enter" nyomogatásában leli örömét. Úgy látszik, hogy nem csak nálunk kutyáknál vannak ösztönök. A Kiskisgazdi, meg most van itthon, betegség ürügyén.

Ráadásul Gazdiapu szerint nyakunkon a karácsony. Én már nem is bánnám! Várom ám azt a szaloncukrot! Majdnem elfelejtettem! Jött a Mikulás! Úgy bizony! És hozott mindenféle édességet, meg rágcsát. Rájöttem, szeretem a Télapót! Végre megtudhattam, hogy mi az a szaloncukor! Kiskisgazdi a számba gyömöszölt egyet, óvatosan, hogy Gazdiapu ne vegye észre, de persze észrevette. Én meg juszt se köptem ki! Hogyne! Hát az finom! Bár hiába kérincséltem még egy párat, már nem kaptam - legalábbis Krisinek megígértem, hogy ezt írom le! Nehogy kiderüljön a turpisság!

Szóval jön a karácsony. Gazdiapu bevásárolni jár a család különféle tagjaival, hol a piacon, hol a hentesnél, hol mit tudom én hol. Mondjuk, én a hentesesdit élvezem a legjobban, de hát ez csak egy vélemény, a család asszem nem szeret vásárolgatni. Én mindenesetre nagyon várom, hogy milyen lesz az első igazi családi karácsonyom! Gazdiapu oly sok szépet mesélt róla! Viszont ő mostanában sokat konyházik. Megígérte magának, hogy süt mindenféle sütit, ezenkívül meg van egy csomó más dolog is amit elő kell készíteni, meg kell főzni. Lesz kocsonya - amit nagyon szeretek, főleg a cupákokat belőle. Aztán lesz töltött káposzta, az nem tudom mi, de úgy láttam jó sok husi kell bele, tehát nem lehet rossz. Aztán mákos guba, amire a fiúk finnyognak, de gazdi azt mondja ez hagyomány, erre csöndben maradnak. Lesz hurka, kolbász sütve, lesz bőrös malacpecsenye, babsaláta, krumpli saláta, hal és így tovább. Úgy döntöttem, hogy a karácsony lesz a kedvenc ünnepem! Ha még finom sütiket is süt Gazdiapu, akkor imába foglalom a nevét! Persze így is, de úgy hangosabban! Már csak a fát kell megvenni és lényegében kész is vagyunk. Vagy nem? A fát nem igen tudom elképzelni a lakásban, de majd meglátjuk!

Gazdiapu azt mondta, hogy most cudar idők jönnek rám, mert nem sokára elkezdi a nagytakarítást, ami porszívózással is jár, azt pedig utálom! Az semmivel sem jobb, mint a hajszárító! De ugye van nekem egy jó kis biztonságos menedékem, igen, a számítógép alatt, oda jól elbújok és ha valaki közelít, majd jól megugatom! Nem hagyom ám magam!

Jaj! Még egy dolog! Véget ért a pályázat. Sajnos semmit sem nyertem, de ahogy gazdi mondta, nem is volt esélyem, mert én nem írtam bele a pályázatba, hogy a szegény kutyáknak ajánlom fel a nyereményemet. Nem értem én ezt! Azt hittem a karácsonyról meg rólunk kell írni, de hát én csak egy buta kutya vagyok, aki legalább őszinte és nem politikus! Gazdiapu egy szeminárium keretében elmagyarázta a tutit. Azért, mert karácsony jön, minden ember meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét, még azok is, akik egész évben bántják a kutyákat, ezért ész nélkül kattogtatnak minden olyan "tetszik" gombra, ami segít valakinek, valaminek és főleg úgy, hogy még pénzbe sem kerül! Ilyenkor visznek Romániába, Japánba meg mindenhová ajándékot, csak a szegény magyar gyerek nem kap a suliban ebédet, mert ha azokon is segítenénk, akkor azt vajon ki látná! Arról nem készül hírverés, nem kerül be a híradóba. A jól lakott eb, gyerek, nyugdíjas az nem hír! Csak ha meg is ölik őket! De ugye karácsony jön, a szeretet ünnepe.

Hát, ahogy Gazdiapu szokta mondogatni: Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves rajongómnak, és kívánom, hogy legalább az ünnepek alatt vegyen körbe mindenkit szeretet, család és étel! Ételből viszont jó sok!