Kutyafuttában

Szabadon futni - ez a legeslegjobb!

Nem tudom meddig tart a karácsony, de az biztos, hogy nekem addig, amíg a Gazdik együtt itthon vannak. Ez volt a legszebb hét eddig. Megtanultam, hogy a fáról nem esszük le a szaloncukrot, csak azt nem értem, ha ezt én tudom, akkor a fiúk miért nem? Hagyom reggelente aludni a Gazdiékat, persze, ha nem randalírozik valaki a lépcsőházban. Akkor diszkréten odavakkantok. Arról meg igazán nem tehetek, hogy olyan éberen alszanak! Jó nagyokat sétálunk. Gazdiapu valahonnan megneszelte, hogy van a közelben egy kutyafuttató, így el is vitt párszor, hogy ki tudjam magam tombolni. Először tök mókás volt, mert minden csupa hó és jég volt, és erősen igénybe vette a rekeszizmaimat az, ahogy Gazdiapu a fiúk segítségével kecmergett fel a meredélyen. Sajnos csak egyedül voltunk, de nem keseredtem el, a Kisgazdikat futtattam meg, ha már nem volt társam. Aztán másodszorra megtört a jég - szó szerint. Jó nagy sár volt, de jött egy Szuszu nevű töpörtyű, akivel jól eljátszottam. Nagyon élveztem, hogy végre én lehetek a gonosz nagy kutya, aki jól sárba döngölheti a kicsit. Igazán öröm volt felmosni vele a játszóteret. A vége azért nem volt ilyen mókás, mert meg kellett mosakodnom, mikor hazaértünk. Az rendben van, ha magamtól megyek a vízbe, de hogy mások taszigáljanak bele! Ma is voltunk kint, most Gazdianyuval, míg Gazdiapu porszívózott. Kissé rányomta a kedvemre a bélyegét, hogy tudtam, megint mosdás lesz a vége. De azt díjaztam, hogy nem kellett otthon rettegnem a porszívótól! Annál bármi jobb. 

Teli pofával röhögök

Gazdiapu azt mondja ma van az év utolsó napja. Nem nagyon értem, hogy ez miért ok a boldogságra? Ha ma vége van mindennek, mi lesz holnap? Lehet, hogy azért örülnek a Gazdik, mert még ők sem tudják mi vár rájuk? Én mindenesetre végig gondolom eddigi életem. Sajnos még igen gyorsan végezni tudok e tevékenységemmel, de remélem lesz olyan is, amikor több napig is eltart mire a végére érek! A születésemre valamiért nem emlékszem, de eszembe jutott sok rossz dolog, amin végig mentem. Szerencsére ezek az emlékek az utóbbi időben jelentősen halványultak. Viszont április óta új időszámítás kezdődött az életemben, mióta Gazdianyu és Gazdiapu meg a fiúk megjelentek az életemben. Azóta úgy érzem, hogy végre teljes életet élek. Ők nem is a gazdijaim, inkább a családom. Úgy szeretnek, mintha én is a gyerekük lennék. Én ezt pontosan érzem, és igyekszem is úgy viselkedni. Mondjuk, amikor nem fogadok szót, akkor már pont olyan vagyok, mint a fiúk! Ha valaki megharagszik rám, azt nagyon nem szeretem. Ilyenkor nagyon tudok bújni és hízelegni. Egyébként igen szuverén eb vagyok, ami nem mindig tetszik Gazdiapunak. Azt mondja önfejű vagyok. De hát ő is tud fafejű lenni!

A Gazdi keze maga a biztonság!

Most, hogy vége az évnek, kívánok minden társamnak boldog, sikeres újévet, jó sok élelmet, egészséget, jó gazdikat, meleg vackot! A Gazdik társainak meg sok szeretetet, megértést és nyugodt megélhetést! 

BUÉK!