A véletlen úgy hozta, hogy napra pontosan két hónap telt el az új jövevény érkezése és a régi szerelem elvesztése között. Hosszas keresgélés után találtuk meg őt, Szambát, a négy hónapos stafford keveréket. Még sosem volt fiú kutyánk, ilyen "vérengző" vadállat meg pláne. Kíváncsisággal vegyes érdeklődéssel várjuk, hogy mi lesz. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű az életünk, de nem is igen számítottunk rá! Majd meglátjuk! Kezdődjék hát közös életünk!
2021. február 4., csütörtök
Az új családtag
2020. december 8., kedd
2020. december 4.
A nyuszi hozott,a télapó vitt...
És mi volt e két pillanat között? Kilenc és fél boldog év.
Megéltem, hogy nekem is lehetett családom, Gazdianyu és Gazdiapu, Kisgazdi és Kiskisgazdi, sőt még Pindurigazdi is. Nem gondoltam volna az induláskor, hogy ekkora örömben lehet részem. Kivágtak, kóboroltam, befogadtak, majd megint. És végre eljutottam hozzájuk! Itt mindenem meg volt, amit kutya szem-száj kívánhat. Szerettek és szerettem.
Eleinte el sem hittem, hogy ez komoly, hogy létezhet ekkora boldogság. De hamar rájöttem, hogy a Családom sosem hagy cserben, legyek én bármilyen, jó, haszontalan, egészséges vagy beteg, rájuk mindig számíthattam. Sosem bántottak, mindig meg volt mindenem. Örültem nekik és örültek nekem, minden nap, minden percében. Maximális volt köztünk az összhang.
Rövid időn belül Gazdiaput választottam falkavezérnek, bár mindketten tudtuk, hogy az én vagyok. Azt mondta mindig, hogy öntörvényű kutya vagyok, de soha nem tett ellene semmit. Elfogadta, hogy ilyen vagyok és így szeretett. Hogy mennyire, azt csak a végén tudtam meg, mikor utolsó leheletem is a karjaiból szállt el. Mindig azt mondta, hogy amíg élek velem lesz, és tartotta a szavát! Tudom távozásom hatalmas úrt okoz bennük, nem is akartam elmenni, de az a fránya kór!
Az utóbbi napokban már nagyon rosszul éreztem magam, Szédültem, hánytam, bepisiltem, de soha egyetlen percre sem maradtam egyedül. Ha kellett ölbe vitt le az udvarra, az orvoshoz. Ölben vitt az ágyra és a kanapéra. Ha remegtem betakart, megnyugtatott, simogatott. Ha a nyálam folyt, letörölte, ha kellett többször is. Gazdianyu fecskendővel etetett, itatott, hátha erőre kapok még.
Azért az utolsó napon még felszívtam magam, megmutattam, hogy egy stramm kutyának hogyan kell viselkednie, de sajnos nem volt már erőm, hogy kikeveredjek ebből a rettenetből. Tudom, Gazdiapu sokat sír miattam, ő képes volt bömbölni az Egy kutya négy életén is. Gazdianyu is ott tudott lenni, mikor búcsúznom kellett. És ezt nagyra értékeltem! Sok örömöt és boldogságot kaptam, és remélem adtam is!
Amikor megvívtunk Gazdiapuval a kanapén elfoglalt helyért, mikor a sétához nem nagyon volt kedvem, mikor a Duna parton féltem a hullámoktól, mikor a félelmem legyőzve fürödtem velük a folyóban. Amikor összehánytam a kocsit, mert azt tényleg utáltam, de együtt voltunk. Amikor a vonaton felmásztam az ölükbe, amikor kitúrtam őket az ágyukból éjszaka. Amikor a csirkecsontot Gazdianyu párnája alá ástam.
És a fiúk! Mikor délutánonként tanultak és én befeküdtem közéjük, mikor már lányokat hoztak fel, én akkor is odabújtam, hogy érezzék támogatom őket.
Mikor a Pindurigazdit megmorogtam, mert túl közel jött a helyemhez és mikor együtt sétáltunk. Ott lehettem,mikor elkezdett járni, hagytam, hogy megsimogasson, sőt a kaját is kivettem a kezéből!
Jó embereket ismertem meg, jó családba kerültem. Hiányozni fogtok nekem, és tudom én is nektek. Nekem csak ti voltatok fontosak, és remélem, hogy ha újjászületek ismét hozzátok kerülhetek! Tudom és hiszem, hogy találkozunk még, addig is ég veletek!
2016. május 24., kedd
Újra a topon!
![]() |
| Egy selfie, csak hogy tudd ki vagyok! |
![]() |
| A Duna mégis csak a Duna! |
![]() |
| Azért kirándulgatunk is! |
2014. június 25., szerda
Hurray! It's a holiday!
![]() |
| Itt szoktam rettegni... |
![]() |
| Ez egy régebbi kép, egy másik takarítás idejéből, de a rejtekem jól látható! |
2014. május 28., szerda
Beindult a fogyókúra
![]() |
| Le kellett pihennem kicsit. Az a sok rovar.... |
![]() |
| Azért mégis csak szép lettem, nem? |
![]() |
| Most már azért csak bóbiskolnék egy keveset.... |
2014. április 7., hétfő
Évforduló következik
| Egy kép a múltból, három évvel ezelőtt... |
Szerencsére a tél eltelt. Rövid is volt, hideg sem volt, tehát összességében egész jó volt. A hó hiánya zavart kissé, mert azért azt nagyon szeretem. Olyan jó dolog az orrommal túrni a havat, császkálni meg ugrálni benne! Helyette volt viszont sár, de az dögivel. Eleinte nem szerettem, mert mikor hazaértünk, állandóan lábat kellett törölni, de aztán Gazdiapu kitalálta, hogy egy nagy törölközőt készített az ajtó mellé, ami jó meleg is volt, így mikor hazaértem átfagyva és vizesen olyan jó volt belebújni. Ráadásul bevezette, hogy minden séta után, amikor lábat kell törölni, kapok egy nasit. Na ezért már a lábmosást is hagytam. Nem szerettem, de hagytam, mert a nasit azt nagyon szeretem. Nem is kell mást csinálnom, mint szépen leülni a könyvespolc elé - aminek a felső polcán van a zacskó - és bánatos barna szemekkel fel-fel nézni a polcra. Néha kicsit még mórikálom is magam, például a mellső két lábammal dagasztom a szőnyeget, ilyenkor tuti a siker!
![]() |
| Amikor meg vagyok nyírva... |
Képzeljétek! Kaptam egy darab marhaságot, amit nem tudok szétrágni. Pokolian idegesít, de már az összes fogkő lejött a fogamról, mégse tudok vele zöld ágra keveredni. Pedig minden nap este, séta előtt rágom, de nem megy. Még egy kullancsnyit sem tudtam lerágni belőle. Szét tudnék robbanni az idegtől! Apropó kullancs. Beindult a szezon, már bennem is volt kettő, de megkaptam a nyaklevest, így azóta semmi bajom. Gazdi ugyan megfenyegetett, hogy nem sokára megyünk a kozmetikába és az orvoshoz, de remélem nem gondolta komolyan! Az oltást még csak elviselem, de a fürdetést, meg a nyírást azt utálom. Utálom még akkor is, ha a Gazdi utána mindig nagyon megdicsér és megszeretget. Jaj! A dicséretről jut eszembe. A minap egyedül jöttem haza a kutyafuttatóból! Persze Gazdi is jött mellettem, de nem volt rajtam póráz, csak nyakörv, mert anélkül ugye tilos a lakásból kimenni. Rájöttem, hogy jól nevelt Gazdim van, mert szépen jött lábnál, nem szaladgált előre, nem maradt le szagolgatni. Nekem egy kicsit nehezebb dolgom volt, mert a felső háznál állandóan macskaszag van, de hagytam, hagy örüljön a Gazdi. Egyszer én is lehetek nagyvonalú, vagy nem? Sajnos a második alkalom nem sikerült ilyen jól, mert annyira erős volt a macskaszag és a kapu is nyitva felejtődött. Azóta ismét csak pórázon mászkálhatok, de majd megmutatom én! Csak kapjak újra lehetőséget!
| Most, amikor egy szkenerrel takarózom... |
2013. november 27., szerda
Advent előtti gondolatok
| Megyek Füredre! |
| Ők a GAZDIK! |
| Jaj! Az a sok víz... |
| Ennyire fújt a szél! |
Most épp adventre készülünk. Én szokásomhoz híven az ágyon fekszem és mélyen alszom a nap nagy részében, de nem zavar, hogy a Gazdiék készülődnek. Ha nem akarnak itt hagyni, tőlem azt csinálnak, amit csak akarnak. Csak én is maradjak az életük része! Tőlem fát is vághatnak a hátamon, ha együtt maradunk!
| Ez a kedvenc időtöltésem |










