Hurray! It's a holiday!

Énekelte a Boney M a hetvenes évek végén, és igaz, itt is kitört a vakáció. A Kisgazdi is itthon van, most, hogy leérettségizett angolból és mert nem talált munkát nyárra. Én meg elfoglaltam helyem a wc körül, ahová rettegni járok, mint rendesen. 

Itt szoktam rettegni...

Miért van az, hogy a nyaralást minden évben nagytakarítással kell ünnepelni? Hát mi jó van abban, hogy két napig a porszívó az úr a házban, ablakmosás és vegyszerszag nehezíti az én elgyötört kutya létem? Nem elég nekem az évi két fürdetés, egy oltás, még ilyen borzalmakkal is izgatni kell a én kedélyemet? 

Az persze más kérdés, hogy mi a fenéért félek ennyire a porszívótól? Már sok éve itt vagyok Gazdiapuéknál, nem is emlékszem már más állapotomra, ők pedig soha sem bántottak, porszívóval meg végképp nem. Akkor honnan ez az antagonisztikus ellentét köztem és az említett takarítóeszköz között? Fogalmam sincs.

Lehet, hogy a rettegés hiányzik az életemből, mint az ejtőernyősnek az adrenalin. Én minden esetre nem vagyok felvillanyozva a cucctól! Sőt! A minap meghallottam a sétából hazajövet, hogy a földszinti lakó is takarít és alig tudott a Gazdiapu felvonszolni az emeletre. Mi ez a perverz vonzódása az embereknek a hangos gépek irányába? Na, mindegy, most már vége van. Én azért a mai napot a slózira tekeredve töltöm, biztos ami biztos alapon. Majd holnap előjövök. Vagy ha meghallom a tálkám hívó szavát. Az nagyon tud motiválni!

Ma este érkezik a nagyobbik Kisgazdim is haza messzeföldről. Igyekszem addigra összeszedni magam! Jövő héttől aztán együtt az egész család - asszem. Mindenki szabin, tehát én is nyugodtan elnyújtózkodhatok, nem kell aggódnom miattuk. Bár az is igaz, hogy az aggódásom nagyon belső jellegű, ők nem láthatják rajtam. Ők csak annyit vesznek észre, hogy időnként átfekszem egyik helyről a másikra. Na, ilyenkor aggódom! Ha ez naponta háromszor vagy többször fordul elő, akkor már nagyon ideges vagyok! Azért igyekszem palástolni. Ilyen esetekben látványosan nyújtózom egyet, mintha csak elgémberedett volna a lábam. Néha túlzásba viszem, ilyenkor még ásítok is egyet-egyet. Hát hiába, na! A kutya élete csupa stressz!

Ez egy régebbi kép, egy másik takarítás idejéből, de a rejtekem jól látható!