Beindult a fogyókúra

Le kellett pihennem kicsit. Az a sok rovar....

Most, hogy vége a húsvétnak, Gazdianyu kitalálta, hogy jöhet a tavaszi megújulás. Nosza, menjünk fodrászhoz! Ez nálunk a "fogjuk meg és vigyétek" 21. századi megfelelője. Gazdiapu telefont ragad, időpontot egyeztet, persze csak nekem, végül pórázon kap és elcipel a kozmetikába. Ezen közben Gazdianyu állandóan dolgozik, nincs ideje semmire, legfőképp, hogy ő is időpontot egyeztessen a saját fodrászával.

Nos, miután én nem tudom elkerülni a sorsomat, engem természetesen alaposan megcincálnak. Amikor befordulunk a kozmetikus utcájába engem már elfog a zabszem effektus. Amikor aztán belépünk a szentélybe, még inkább elmegy a kedvem az egésztől. Megint fürdetés, fésülgetés, ollócsattogás, és a többi. Mondjuk az jól esik, mikor megszabadulok másfél kiló bundától, de a többi részt kihagynám. De nekem valahogy sosem sikerül szkippelni a témát. Gazdianyu bezzeg húzhatja, vonhatja. Aztán a végén Gazdiapu mindig halálra dicsér, hogy milyen jó és okos kislány vagyok és főleg mennyivel szebb, mint két órával előtte. Persze, hogy nem őszinte, ezt a szemében elmorzsolt pár könnycsepp is jelzi. Haha! Azt hiszi át tud verni!

Elvesztettem a jó kis egész télen spejzolt kutyaszagomat, amiben volt egy csipet pörkölt szag, kis kocsonya illat, levesben főtt csontok mámorító lehelete keveredve egy kis fenék szaggal meg fül parfümmel. Ráadásul a tortúra végén jön az urológiai vizsgálat is, amitől hetekig kiflibe tekeredve közlekedem, annyira kellemetlen a bűzmirigy kigyepálása.

Gazdianyu meg este azzal fogad, hogy egész jó lett, csak itt egy kicsit, meg ott egy pöttyet, meg jaj de kár volt! Neki persze könnyű! Időben ugyanannyit töltünk a fodrásznál, de azért azt megnézném, hogy milyen képet vágna, ha az ő fenekét csiszatolnák órákig, végül pedig a megmaradt pár szál szőrt a rohadt forró hajszárítóval borzolgatnák! Erre csak annyit szokott mondani: Ja kiskutyám, a szépségért szenvedni kell! Na, csak gyere haza egyszer te a fodrásztól! Majd adok én neked szépséget! Szerencsére egy évben csak kétszer kell végigszenvednem a dolgot.

Azért mégis csak szép lettem, nem?

És akkor most, hogy már túl vagyok ezen, indul a nyári fogyókúra! Persze aki azt hiszi, hogy az én súlycsökkenésem abból adódik, hogy többet mozgok vagy kevesebbet eszem az baromira nem ismer! Az én fogyókúrám a stressz! Na jó, ezt elmagyarázom! Ugye a kisebb bunda nem hátrány a melegben. Viszont nem előny, amikor támadnak a legyek! És ezek nem akármilyen legyek, nem ám a szokásos házilegyek, leánykori nevükön musca domestica, ezek kifejezetten arra vannak kitenyésztődve, hogy engem buzeráljanak! Van a zümmögő légy. Az egy olyan állat, amelyik képes az egész napos sziesztámból felébreszteni pusztán azzal, hogy bejön a szobába. Aztán van ennek egy minősített formája, a pofátlanul zümmögő légy! Ez nem csak bejön a szobába, hanem direkt megkeres és a fejem körül röpköd. 

És van a legsúlyosabb kivitel, a rabló légy! Na az már gonosz! Az meg a kajámra pályázik. Nem elég, hogy súlyos dekákat adok le a többiek által keltett káros rezgések hatására, de még nyugodtan ott sem hagyhatom a kajámat, mert hiába gondolok a jövőre, jön ez a szemét és rászáll az én gondosan meghagyott falatkáimra. És minél jobban tiltakozom, ő annál jobban szekál! Sőt! Hívja utálatos családjának tagjait is! Na! Ilyenkor mit tegyen egy magam fajta meglehetősen felháborodott nő ivarú egyed? Hát megbántottan visszavonulok, abban a biztos tudatban, hogy megint potyára spóroltam a táppal.

És ha mindez még nem lenne elég, a séta közben sem hagynak békén ezek a szállongó dögök! Békésen pisilnék, erre a fűből egy sereg mindenféle cucc repül elő. Erre úgy összeszorul a lelkem, hogy egy csöpp sem jön ki. Aztán nagy nehezen csak sikerül, de hát mondja meg valaki, kutyához méltó élet az ilyen?! Az esti séták alatt titkon már szervezem a kutya szakszervezetet, mely kiáll minden elnyomott és méltatlanul háborgatott eb érdekében. Már ki is találtam, hogy én leszek a főnök, így nekem jár majd egyedül velős csont, megalakítom az elásott kaja-mutyit, hogy a haverok se maradjanak éhesek. A többi meg oldja meg, ahogy akarja, végül is mi demokratikus szervezet leszünk!

Most már azért csak bóbiskolnék egy keveset....