A harmadik hét

Én figyelek!

Már harmadik hete rongáljuk egymást Gazdiékkal. Ma megkaptam végre az utolsó oltásomat is, meg valami szutykot a szemembe, mert azt mondta a Doki, hogy kötőhártya gyulladásom van. Az már biztos, hogy a csepegtetés nem lesz a kedvencem! Brrrrr! 

Viszont ma rájöttem, hogy mennyi mindentől félek. Itt van mindjárt a villamos. Hangos, nagy és utálom, ráadásul akkora lépcsőkkel, amire még nem tudom felügyeskedni a fenekem. Aztán nagyon félek a sötétnek látszó aluljáróktól. Mire a Gazdi bemasszírozott, addigra rájöttem, hogy nincs mitől tartani, csak ugye a sötét! Aztán rengeteg autó, nagy zaj, szirénázás és millió ember. Az ember kutyája sohasem tudhatja, ki milyen attitűddel közelít! A villamoson volt egy rugdalózó vénasszony, aki azt hitte, hogy nagyobb darabokat akarok kiharapni belőle. Nem volt elég félelmetes a szituáció, de még ezzel is meg kellett küzdenem. Gazdi nem győzte  számba tolni a jutifalatokat. 

A dokinál nem volt baj, azt bírom - ahogy a reklámban is szokta mondani a néni. Megtudtam, hogy a gesztenyét nem jó a számban tartani séta közben, meg hogy mikor leszek nagy fiú, és hogy akkor mi is fog velem történni. Erről most inkább nem értekeznék! 

Ugye mondtam!

Meg most már fel tudok ugrani a Gazdiék közé az ágyra! Nagyon élvezem! Főleg hajnalban, mikor megyek szólni, hogy bepipilek. Azt nem tudom, hogy ők is annyira örülnek-e, de én boldog vagyok! 

Gazdi sokat dicsér. Most épp egy büdösbogarat vadásztam le a hálóban. Na, milyen vagyok?! És tessék csak elhinni, napok óta szobatiszta vagyok! Igaz, hogy csak nappal, de az is valami, hát nem? Még valami! Már nem habzsolok! Szép nyugodtan eszem, rájöttem, senki nem akarja elenni előlem a kaját. Pedig csupa finomságot kapok! Házi kosztot még nem, bár a Doki mondta, hogy módjával már lehetne, ha nem túl fűszeres. Én mindent megeszem, nem válogatok. A banán a kedvencem, de a leveszöldséget is szeretem. 

Kaptam csomó rágókát is, de azért a papucsok a szívem csücskei! Meg anya csizmája! Olyan klassz kupit tudok csinálni ebből a pár hozzávalóból! A kanapét nem nagyon kedvelem, inkább a földön nyúlok el, ha rám tör a buzgóság. Persze ebbe az is belejátszhatott, hogy a múltkor álmomban leestem! 

Most épp az ágyon alszom, kipihenve a Doki fáradalmait. Majd délutánra kitalálok valami huncutságot! Abban nagy vagyok!