Let it snow...

Ilyen lett a fánk

Napok óta sokat vagyok egyedül. Gazdiapuék állandóan mászkálnak, titkolóznak és időnként bezárkóznak a szobába, ahol sutyorognak meg papírokkal zörögnek. A kisgazdik se nagyon fordulnak elő. Levi gazdi két napra is eltűnt, Krisi meg szomorkodik, mert állítólag megszűnik az iskolája. Nem tudom, miért van úgy oda, legalább többet lesz velem. Az az iskola úgy se olyan fontos! Én sose jártam, mégis mindent tudok, amire szükségem van.

Megint éreztem a vaddisznókat és láttam a nyomaikat. Szinte széttúrták az egész hegyoldalt. Viszont tegnap reggel elkezdett esni a hó. A déli séta már bokáig érő hóval fogadott. Jaj! Ezt úgy imádom! Gazdiapu majd szívbajt kapott, állandóan túrtam az orrommal a havat és mindenféle cuccot ástam elő. Szegény mindig attól fél, hogy megeszem valamit, amitől bajom lesz. Olyan mókás volt látni, ahogy fújolt a hóban. Olyan voltam mint egy rossz gyerek. Csak azért is bosszantottam. 

Aztán estére megváltozott a táj. Esett az ónos eső. Most Gazdi mulatott rajtam, ahogy a négy lábam szana-szerte csúszott. Mikor futni akartam a lábaim kipörögtek, a gazdi meg hahotázott. Azt mondta olyan vagyok, mint a Tom és Jerry, mikor kergetőznek. Végül a legrosszabb is bekövetkezett, ami csak lehetséges. Előkerült a porszívó. Az egyetlen dolog, amit nem tudok tolerálni a porszívó. Olyan rettenetes és félelmetes, hogy legszívesebben elbujdokolnék. És el is menekülök. Hol a konyhába a szék alá, hol a gyerekek szobájába, hol a fürdőszobába. De mindenhol utolér az az átkozott szerkezet. Végül azonban minden véget ért. Estére megnyugodhattam. Enni azért még nem tudtam az egész napos frászolástól, de rendben voltam. 

Amikor türelmetlen vagyok...

Ma a szoba sarkában egy fa nőtt. Kellemes illata van, emlékszem, tavaly is volt ilyesmi itthon. Ebéd előtt szép díszbe öltözött. Jó szagú csokik és cukrok kerültek rá és csillogó díszek, végül pici lámpácskák tették csillogóssá.

Este a család körbeállta és mindenki a másikat puszilgatta, végül meg mindenki engem. Ezt azért jobban bírtam. Ajándékokat bontogattak és én is kaptam finom rágicsálni valót. Alig bírtam kivárni, míg a Kisgazdi kibontogatja nekem. És végül, eljött a fénypont! A vacsoránál halat kaptam! Hát nem mondom, hogy ezért megérte a porszívót kibírni, de legalább kis kárpótlás jár nekem!

Remélem minden kutya barátomnak és embertársainak is hasonló menü jut és nem csak ma, hanem az év minden napján!

Kívánok mindenkinek békés, boldog, kiegyensúlyozott ünnepeket és nyugodt családi életet!