Az átmeneti hűvösebb napok után megint tombol a nyár. Napi legfontosabb tevékenységem, hogy a számítógép alól átvonuljak az előszobába a cipőhalom tetejére aludni. Néha még arra is van erőm, hogy megtegyem ugyanezt az utat vissza is. Mentségemre legyen mondva, az említett távolság úgy kb. 2 méter, tehát nagy levegő kell hozzá és nagy elszántság, hogy ennyit egyedül megtegyek naponta többször. Hát ilyen körülmények között újra előkerült a szájkosár, ami ismét felvillanyozott. Gyanús volt a dolog, mert nem kis készülődés előzte meg, de azt hittem én maradok, mert a szokásos sporttáska helyett gurulós bőröndbe pakolt Gazdianyu. Aztán, mikor mindennek vége volt, Gazdiapu rácsatolta a szájkosarat a póráz végére, ami - már tudom - a legjobb dolog a világon, mert ilyenkor víz jön és hamar.
Hosszú út végén, amit most nem részleteznék, este kilenc körül megérkeztünk valahova, ahol eddig még nem jártunk. Viszont azonnal szagot fogtam, megéreztem a természetes vizek jellegzetes hal, pocsolya és algaillatát. El is kezdtem húzni Gazdiaput a szag irányába, és bebizonyosodott, hogy okos kutya vagyok. Pár pillanat múlva vizet találtam. Nem is akármekkorát! Hatalmasat! A gyerekek - Gazdiapu, Kiskisgazdi és Nagykisgazdi - mint az őrültek csapódtak a vízbe. Én meg igyekeztem Gazdianyut berántani, hogy utánuk mehessek. Ez részben sikerült is. Míg a fiúk pancsoltak, én is a vízben múlattam az időt és nem tudnám megmondani, melyikünk élvezte jobban. Sajnos a sötét miatt nem készült fénykép, de másnap videózott a család, csak meg kell várni, amíg egy ide szúrható spot elkészül belőle. Minden esetre ez a Balaton nevű pocsolya nagyon tetszett nekem. Nem estem bele egyből a nyakig vízbe, mint Velencén, hanem szépen gyalogolhattam az én saját lábamon, amíg jólesett, mint a Dunán, ugyanakkor sokkal melegebb volt a víz. Ebből volt is kevés mellékhatás, ugyanis én beleittam a part menti langyosba, ami kissé meghajtott. Előbb hasilag, majd sebességileg is, hogy kiérjek idejében a kertből. Mindent egybevetve nagyon kellemes hétvége volt. Úgy elfáradtam, hogy tegnap egész nap csak aludtam, még pisilni is csak úgy kómában szédelegtem le. Remélem hamarosan újra megyünk, de most már hosszabb időre. Csak azt kértem Gazdiaputól, hozza közelebb ezt a lavórt, mert két-három órát utazni nem kutyaleány álom!
Hosszú út végén, amit most nem részleteznék, este kilenc körül megérkeztünk valahova, ahol eddig még nem jártunk. Viszont azonnal szagot fogtam, megéreztem a természetes vizek jellegzetes hal, pocsolya és algaillatát. El is kezdtem húzni Gazdiaput a szag irányába, és bebizonyosodott, hogy okos kutya vagyok. Pár pillanat múlva vizet találtam. Nem is akármekkorát! Hatalmasat! A gyerekek - Gazdiapu, Kiskisgazdi és Nagykisgazdi - mint az őrültek csapódtak a vízbe. Én meg igyekeztem Gazdianyut berántani, hogy utánuk mehessek. Ez részben sikerült is. Míg a fiúk pancsoltak, én is a vízben múlattam az időt és nem tudnám megmondani, melyikünk élvezte jobban. Sajnos a sötét miatt nem készült fénykép, de másnap videózott a család, csak meg kell várni, amíg egy ide szúrható spot elkészül belőle. Minden esetre ez a Balaton nevű pocsolya nagyon tetszett nekem. Nem estem bele egyből a nyakig vízbe, mint Velencén, hanem szépen gyalogolhattam az én saját lábamon, amíg jólesett, mint a Dunán, ugyanakkor sokkal melegebb volt a víz. Ebből volt is kevés mellékhatás, ugyanis én beleittam a part menti langyosba, ami kissé meghajtott. Előbb hasilag, majd sebességileg is, hogy kiérjek idejében a kertből. Mindent egybevetve nagyon kellemes hétvége volt. Úgy elfáradtam, hogy tegnap egész nap csak aludtam, még pisilni is csak úgy kómában szédelegtem le. Remélem hamarosan újra megyünk, de most már hosszabb időre. Csak azt kértem Gazdiaputól, hozza közelebb ezt a lavórt, mert két-három órát utazni nem kutyaleány álom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése