Június 30.

Nem szeretem, ha lazulás közben piszkálnak...

Rájöttem, hogy ebben a hónapban nagyon elhanyagoltam a bloggolást. Mentségemre legyen mondva nagyon sűrű hónapon vagyunk túl. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, ahol legutóbb abbahagytam.

Ez az a hónap, mikor vége a sulinak, kezdődik a nyár és teljes a bolondok háza. A Kiskisgazdi osztálykiránduláson volt, majd lebetegedett pont, mikor a záródolgozatok jöttek volna. Szerencsére kissé roggyant állapotban, de be tudott menni a suliba, és ha nem is javított, legalább nem rontott semmiből. Szerencsére egész évben nagyon aktív iskolai életet élt, így kapott egy rakat dicséretet és a bizi sem lett annyira elkeserítő, mint amire Gazdianyu számított. Sőt!

Mivel a fiúk nyáron dolgozni akarnak, elkezdtünk keresgélni valamit, de a kicsinek nem sikerült találni semmit. Ő majd csak táborba megy, ha minden igaz. A Nagykisgazdinak viszont sikerült találni egy jó munkát, ő honlapokat gyárt két hónapig. Nagyon tetszik neki, bár emiatt sokat van távol, így nem csak a család, de én is hiányolom. A suliban ő lett az iskola legjobb tanulója, ami illő elismeréssel is járt, bár az idén volt az első alkalom, hogy meg kellett elégednie a dicsőséggel és oklevéllel, mivel a pénzjutalom valahol elakadt. Ki tudja mi ennek az oka? Mindenesetre kissé borús lett a kedve emiatt.

Gazdianyu nem tudott szabadságra jönni, noha dög meleg van és igazán élvezhettük volna a pancsolást a velencei tóban. 

Hazafelé már volt helyünk. Imádok így utazni!

Viszont ma végre lejutottunk szokott helyünkre, Velencére. Irtó meleg volt, a vonat szerencsére hűtött volt, bár ülőhely az nem volt, legalább is gazdiéknak. Én elvoltam a padlón rendesen, még a nagy nyüzsi sem izgatott különösebben. Viszont a víz az isteni volt. Háromszor is meg kellett mártóznom benne, nehogy hőgutát kapjak. szeretek pancsolni, ha nem jön utána a hajbizgentyű. Ja! Végre megismertem Levi barátnőjét is. Szagról már tudtam ki ő, de most együtt voltunk és nem is vagyok rá féltékeny. Csak azt bánom, hogy alig van már velünk Nagykisgazdi, pedig én azt szeretem, ha együtt a család. 

Gazdiapu úgy döntött, hogy a jövő hét második felében, ha már nem lesz ekkora hőség, elvisz a kozmetikushoz és megint rendbe szednek kissé, hogy bírjam jobban a nyarat. E miatt most csúszik egy kicsit a kullancstalanításom is. Gazdiapu addig nem akar belocsolni, amíg túl nem vagyok a tortúrán.

Remélem lesz azért olyan, amikor együtt lesz az egész család, akár Levi Annamáriájával kiegészülve is.