Nekem a Balaton....

Az átmeneti hűvösebb napok után megint tombol a nyár. Napi legfontosabb tevékenységem, hogy a számítógép alól átvonuljak az előszobába a cipőhalom tetejére aludni. Néha még arra is van erőm, hogy megtegyem ugyanezt az utat vissza is. Mentségemre legyen mondva, az említett távolság úgy kb. 2 méter, tehát nagy levegő kell hozzá és nagy elszántság, hogy ennyit egyedül megtegyek naponta többször. Hát ilyen körülmények között újra előkerült a szájkosár, ami ismét felvillanyozott. Gyanús volt a dolog, mert nem kis készülődés előzte meg, de azt hittem én maradok, mert a szokásos sporttáska helyett gurulós bőröndbe pakolt Gazdianyu. Aztán, mikor mindennek vége volt, Gazdiapu rácsatolta a szájkosarat a póráz végére, ami - már tudom - a legjobb dolog a világon, mert ilyenkor víz jön és hamar.

Hosszú út végén, amit most nem részleteznék, este kilenc körül megérkeztünk valahova, ahol eddig még nem jártunk. Viszont azonnal szagot fogtam, megéreztem a természetes vizek jellegzetes hal, pocsolya és algaillatát. El is kezdtem húzni Gazdiaput a szag irányába, és bebizonyosodott, hogy okos kutya vagyok. Pár pillanat múlva vizet találtam. Nem is akármekkorát! Hatalmasat! A gyerekek - Gazdiapu, Kiskisgazdi és Nagykisgazdi - mint az őrültek csapódtak a vízbe. Én meg igyekeztem Gazdianyut berántani, hogy utánuk mehessek.  Ez részben sikerült is. Míg a fiúk pancsoltak, én is a vízben múlattam az időt és nem tudnám megmondani, melyikünk élvezte jobban. Sajnos a sötét miatt nem készült fénykép, de másnap videózott a család, csak meg kell várni, amíg egy ide szúrható spot elkészül belőle. Minden esetre ez a Balaton nevű pocsolya nagyon tetszett nekem. Nem estem bele egyből a nyakig vízbe, mint Velencén, hanem szépen gyalogolhattam az én saját lábamon, amíg jólesett, mint a Dunán, ugyanakkor sokkal melegebb volt a víz. Ebből volt is kevés mellékhatás, ugyanis én beleittam a part menti langyosba, ami kissé meghajtott. Előbb hasilag, majd sebességileg is, hogy kiérjek idejében a kertből. Mindent egybevetve nagyon kellemes hétvége volt. Úgy elfáradtam, hogy tegnap egész nap csak aludtam, még pisilni is csak úgy kómában szédelegtem le. Remélem hamarosan újra megyünk, de most már hosszabb időre. Csak azt kértem Gazdiaputól, hozza közelebb ezt a lavórt, mert két-három órát utazni nem kutyaleány álom! 

Fifi fóka

Mihez tartás végett! Így nézek ki...

Megint eltelt három hét, amikor ismét lustának bizonyultam. Nagyon élveztem, hogy a hőség alábbhagyott, így a lakásban sem emelkedett a hőfok harminc fölé. Napközben még nem igen volt kedvem sétálgatni, de reggel és este már újra a régi voltam. Mostanában Gazdianyu is jön velünk esténként, amit nagyon élvezek, mert amíg gazdiék beszélgetnek, én elmélyülten szagolgathatok.

Voltunk ismét Velencén, de erre most nem szeretnék sok szót vesztegetni, csak annyit, hogy noha gazdiéknak már volt alapszínük, mégis úgy odakozmáltak, mint a pirítós. Most olyan rojtos a hátuk, mint a szétrágott pokrócom.

Gazdianyu itthon van egy hétig szabin, ami nem tudom, hogy mi, de azt hiszem az a szabi, mikor már tele van a púpja mindennel és ezért a kollégái helyett minket boldogít naphosszat.  Galád módon, ezt az időt fel is használták arra, hogy elvigyenek a kozmetikushoz. Nehogy arra gondoljatok, hogy tele vagyok pattanással és azért! Á, dehogy! Inkább toklásszal, meg gubanccal. Nem is kaptam uborka pakolást, csak fürdetést, meg trimmelést. Hál' Istennek gazdiék rájöttek, hogy nem kell engem nyírogatni, csak a bundámat vékonyítani! Szép is lettem! De nagyon ám! És ami fő, jobban viselem a nyarat.

Ki is próbáltuk tegnap, mikor is úgy döntött a család, hogy "kicsit" kimozdulunk. Már előre rettegtem, mert az nálunk vagy több órai utazást jelent vagy húsz kilométer gyaloglást. Szerencsére most kombinált volt a dolog, mert lebuszoztunk a Margit hídig, és onnan aztán gyalog mentünk a hídon a szigetre. Nem mondhatom, hogy nem élveztem! A hídon megcsapott a Duna szag, és bár ezt még ezidáig nem éreztem, azonnal beleszerettem. Lehet, hogy egyszer már volt dolgom a folyóval? Én nem emlékszem, de az orrom úgy látszik igen. 

Ahogy beértünk a szigetre, azonnal a víz felé akartam húzni az engem kísérő családrészeket, de akkor még ellenálltak. Sétáltunk egy nagyot, már megint. Beültünk egy teraszra, ahol nem szolgáltak ki bennünket valamiért, már megint. Tovább sétáltunk, és végül a Nagyszálló teraszán olyan kiszolgálásban volt részünk, ami egy csinos kutyának kijár. Azonnal hoztak egy tálkában vizet, gazdiéknak meg valami löttyöt, amiről elismerően nyilatkoztak. Azt hiszem kávé lehetett, mert ezek állandóan azt isszák. Viszont hoztak sütit is hozzá, sajnos nem nekem. Nem is értem, ha a kávé mellé jár a keksz, akkor az én vizem mellé miért nem jár a torta? De nem baj! Gazdiék tudták a dolgukat és takarosan megosztották velem a cuccot.

Út közben még tűpárnát is találtunk!

Miután kipihentem magam, visszaindultunk, de most már végre a víz parton. Gazdianyu levette a cipőjét és a vízben pacsált kicsit, én meg, hogy ne unatkozzon ott egyedül, vele tartottam. Nagyon élveztem a hullámokat, a víz hűsét a lábamon és azt a sok finom illatot, ami körül vett. Gazdiapu a Duna mellett nőtt fel, így genetikailag kódolva van benne a folyó iránti rajongás, de én is be vagyok oltva Dunával, az biztos! Kit érdekelt, hogy most lettem frissen duerolva? Mint az őrült rohangáltam a vízben és a parton. Gazdiék szeme többször könnybe lábadt, amint nézték, hogy mennyire élvezem a dolgot. Nem voltam én ott fáradt, elnyűtt, unott! Egyszerűen csak élveztem a víz adta szabadságot. Mikor már újra a hídon sétáltunk hazafelé, még akkor is csak meg-megállva szagolgattam a rácsok között, hogy minél több illatot vihessek haza. Gazdiapu mondta is, hogy úgy szeretem a vizet, mint egy fóka.

Június 30.

Nem szeretem, ha lazulás közben piszkálnak...

Rájöttem, hogy ebben a hónapban nagyon elhanyagoltam a bloggolást. Mentségemre legyen mondva nagyon sűrű hónapon vagyunk túl. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, ahol legutóbb abbahagytam.

Ez az a hónap, mikor vége a sulinak, kezdődik a nyár és teljes a bolondok háza. A Kiskisgazdi osztálykiránduláson volt, majd lebetegedett pont, mikor a záródolgozatok jöttek volna. Szerencsére kissé roggyant állapotban, de be tudott menni a suliba, és ha nem is javított, legalább nem rontott semmiből. Szerencsére egész évben nagyon aktív iskolai életet élt, így kapott egy rakat dicséretet és a bizi sem lett annyira elkeserítő, mint amire Gazdianyu számított. Sőt!

Mivel a fiúk nyáron dolgozni akarnak, elkezdtünk keresgélni valamit, de a kicsinek nem sikerült találni semmit. Ő majd csak táborba megy, ha minden igaz. A Nagykisgazdinak viszont sikerült találni egy jó munkát, ő honlapokat gyárt két hónapig. Nagyon tetszik neki, bár emiatt sokat van távol, így nem csak a család, de én is hiányolom. A suliban ő lett az iskola legjobb tanulója, ami illő elismeréssel is járt, bár az idén volt az első alkalom, hogy meg kellett elégednie a dicsőséggel és oklevéllel, mivel a pénzjutalom valahol elakadt. Ki tudja mi ennek az oka? Mindenesetre kissé borús lett a kedve emiatt.

Gazdianyu nem tudott szabadságra jönni, noha dög meleg van és igazán élvezhettük volna a pancsolást a velencei tóban. 

Hazafelé már volt helyünk. Imádok így utazni!

Viszont ma végre lejutottunk szokott helyünkre, Velencére. Irtó meleg volt, a vonat szerencsére hűtött volt, bár ülőhely az nem volt, legalább is gazdiéknak. Én elvoltam a padlón rendesen, még a nagy nyüzsi sem izgatott különösebben. Viszont a víz az isteni volt. Háromszor is meg kellett mártóznom benne, nehogy hőgutát kapjak. szeretek pancsolni, ha nem jön utána a hajbizgentyű. Ja! Végre megismertem Levi barátnőjét is. Szagról már tudtam ki ő, de most együtt voltunk és nem is vagyok rá féltékeny. Csak azt bánom, hogy alig van már velünk Nagykisgazdi, pedig én azt szeretem, ha együtt a család. 

Gazdiapu úgy döntött, hogy a jövő hét második felében, ha már nem lesz ekkora hőség, elvisz a kozmetikushoz és megint rendbe szednek kissé, hogy bírjam jobban a nyarat. E miatt most csúszik egy kicsit a kullancstalanításom is. Gazdiapu addig nem akar belocsolni, amíg túl nem vagyok a tortúrán.

Remélem lesz azért olyan, amikor együtt lesz az egész család, akár Levi Annamáriájával kiegészülve is.