Nem az én napom...

Mit napom? Heteim! Kezdődött azzal, hogy a hó szépen, ütemesen elolvadt. Ezt kicsit bántam, mert jó volt a sok hó, de most még jobb, mert újra érzem a föld szagait. Teljesen úgy tűnt, itt a tavasz. 18 fok, finom, jó szagú szellő, és valami bizsergető napsütés. Az olvadás csak a bundámban tett némi kárt, ugyanis újra kezdődött a szekatúra a lábmosással. De, mint már említettem, a nasi azért mindig jókor jön a vegzálás után.

Folytatódott azzal, hogy Gazdiapu vére is megpezsdült a gyönyörű napsütéstől és lázas takarításba kezdett. Levi gazdival leszedték a karácsonyfát, elpakolták a díszeket, a fiúk meg betermelték a maradék szaloncukrot. Rájöttem, hogy a zseléset nem szeretem, így maradt nekik szép számmal. Aztán Gazdiapu nekiveselkedett a porszívózásnak. Nem tudom miért, de ezt az eszközt sosem fogom megszeretni. Hovatovább megszokni se! Gyűlölöm! Igazán megszoktam már a botmixert, a hajszárítót, a robotgépet, de a porszívó kegyetlen cucc! Azzal ki lehet kergetni a világból. Most is  - miután általános takarítás volt - nem tudtam hová bújni félelmemben, így bementem a fürdőszobába és a WC háta mögött  reméltem menedéket. Jobbról megkerültem és köré feküdtem. Mikor Gazdi meglátott szét röhögte a fejét, én meg csúnyán néztem rá és erősen lihegtem. Még fénykép is készült rólam, de a cenzúra letiltotta a közlését, mert ugye ott még koszos volt a föld, tekintve, hogy felmosni csak porszívózás után lehet. Így aztán kiadtuk Levigazdinak, hogy retusálja ki a koszt róla! Hahaha...

Tessék! Digitálisan fel van mosva!

Aztán. Mivel úgy tűnik, hogy itt a jó idő, be lettem jelentve a dokihoz teljes revizióra. Hogy ez mit jelent pontosan nem is tudom. Gazdi azt mondja, hogy teljes olajcsere, alváz ellenőrzés és rágószerv mustra lesz, de ő állandóan hülyéskedik. Viszont tartok tőle, hogy nem lesz kellemes és biztos kapok szurit is, de akkor visítani fogok, ezt előre kikötöm! És nem érdekel az új biléta sem! Tartsák meg maguknak! Kell a kutyának! Azaz, hogy az embernek!

Ráadásul a hétvégén még össze is kakiltam a fenekemen a szőrt, ami nem szokott előfordulni velem. Erre Gazdiapu kitalálta, hogy ez is azért van, mert el kell mennünk a fodrászhoz. Jézus Kutya Anyám! Hát ezek sosem pihennek? Lazíts máááá! Értem én, hogy a tavasz a megújulás időszaka, de miért engem kell piszkálni? Menjen a Gazdi a fodrászhoz! Igaz, rajta nem kell már túlórázni, azt a kevés haját, ami még van, egy erősebb huzat is leviszi! Akkor menjenek a Kisgazdik! Vagy menjen Gazdianyu! Vagy szépen kézen fogva így mindenki, csak engem felejtsetek már el! És ha mindez még nem lenne elég, beígérték a kullancs csöppeket is a végére.

Bár már csak ott tartanánk!