Nem ette meg a kutya a telet

Persze hogy nem! Nem hülye az a kutya, hogy telet egyen, amikor számtalan finom falat figyel a tányéromban! Ezt egyébként arra mondják, amikor már úgy néz ki, mintha jönne a tavasz, de aztán mégsem. Na, most ez állt elő. Először hosszas hidegek jöttek, amitől a bundám jól megvastagodott. Gazdiapu el is kezdett szekálni a súlyommal. Mostanában Szalonnás Fifinek hív. Pedig nem is vagyok kövér! Na, jó! Van rajtam egy kis felesleg, de az a megvastagodott bunda miatt van, és azért, mert mostanában rövidebbek a séták, mert ugye nem csak én fázom. És a legfájóbb az egészben, hogy az mondja nekem, hogy kövér vagyok, akinek a súlya a fürdőszobai mérleg szerint ERROR!

Az is igaz, hogy jól is vagyok tartva. Gazdiapu továbbra is istenien főz, ami nem segít a fogyásban. Hát ki a fene tud koplalni egy jó paprikás csirke mellett? Viszont rájöttem, hogy a kivit szeretem. Mondjuk ez az össz vitamin forrásom, de legalább ez is valami! Füveket most úgy sem találok, tekintve azt a fél méter havat, ami takarja.

Amikor az orromat hókotrónak használom

A havat továbbra is jó heccnek tartom. Imádok futkosni a friss hóban, ilyenkor az orromat lerakom, és futás közben azzal túrom a havat. A kakilás okoz csak kisebb gondot, mert egyrészt nem találok szagokat, másrészt a szügyig érő hó a fenekem lyukát is fagyasztja, ami ugye nem segíti elő eme tevékenység zavartalan elvégzését. Ezért aztán kitoporgok egy kutyányi tisztást magam alatt és ott végzem a dolgom. Aztán, mikor hazaérek, a lábamra ragadt hógalacsinokat leszedegetem, szép, ballisztikus ívben kiköpködöm a takarómra és mikor végeztem, apránként megeszegetem őket. Rém jó móka!

Itthon amúgy minden rendben van. Őrzöm a házat rendületlenül, ami esetenként ugatással jár, de már magamtól tudom a leckét! Ha nem bírok csöndben maradni, jól kiugatom magam. Amikor Gazdi nyakán duzzadni kezdenek az erek, automatikusan büntibe helyezem magam, azaz a pokrócomra megyek és onnan morgok még párat. Amikor elmúlt a kényszer, újra előszedem magam és kezdődik az egész elölről. Gazdi jókat szokott nevetni rajtam, amint épp önszántamból állok a sarokba!

Visszatérve még a fogyókúrára. Imádok nasizni! Esténként a család nagy része összegyűlik a nagyszobai tévé előtt és mindenki rágcsál valamit. Gazdianyu csipszezni szokott, Gazdiapu vagy datolyázik vagy sajtot majszol, Krisi pedig tökmagot vagy pattogatott kukoricát eszeget. Na, most a félre értések elkerülése végett közlöm, hogy én mindet szeretem. Így aztán vitustáncot járok a három gazdi között, hogy valahonnan essen már le valami! Azt bátran kijelenthetem, hogy a leggyengébb láncszem a kisgazdi. Ő még arra is hajlandó, hogy megtisztítson nekem egy marék tökmagot! Gazdiapu sajttal lát el, Gazdianyu pedig - ha jó napja van - csipszet szokott adagolni a számba. Hála Istennek, ez addig folytatódik, amíg tart az esti film, így ha szerencsém van, akár órákig is! Rájöttem, hogy imádom a hosszú filmeket!