Kutyafuttában

Szabadon futni - ez a legeslegjobb!

Nem tudom meddig tart a karácsony, de az biztos, hogy nekem addig, amíg a Gazdik együtt itthon vannak. Ez volt a legszebb hét eddig. Megtanultam, hogy a fáról nem esszük le a szaloncukrot, csak azt nem értem, ha ezt én tudom, akkor a fiúk miért nem? Hagyom reggelente aludni a Gazdiékat, persze, ha nem randalírozik valaki a lépcsőházban. Akkor diszkréten odavakkantok. Arról meg igazán nem tehetek, hogy olyan éberen alszanak! Jó nagyokat sétálunk. Gazdiapu valahonnan megneszelte, hogy van a közelben egy kutyafuttató, így el is vitt párszor, hogy ki tudjam magam tombolni. Először tök mókás volt, mert minden csupa hó és jég volt, és erősen igénybe vette a rekeszizmaimat az, ahogy Gazdiapu a fiúk segítségével kecmergett fel a meredélyen. Sajnos csak egyedül voltunk, de nem keseredtem el, a Kisgazdikat futtattam meg, ha már nem volt társam. Aztán másodszorra megtört a jég - szó szerint. Jó nagy sár volt, de jött egy Szuszu nevű töpörtyű, akivel jól eljátszottam. Nagyon élveztem, hogy végre én lehetek a gonosz nagy kutya, aki jól sárba döngölheti a kicsit. Igazán öröm volt felmosni vele a játszóteret. A vége azért nem volt ilyen mókás, mert meg kellett mosakodnom, mikor hazaértünk. Az rendben van, ha magamtól megyek a vízbe, de hogy mások taszigáljanak bele! Ma is voltunk kint, most Gazdianyuval, míg Gazdiapu porszívózott. Kissé rányomta a kedvemre a bélyegét, hogy tudtam, megint mosdás lesz a vége. De azt díjaztam, hogy nem kellett otthon rettegnem a porszívótól! Annál bármi jobb. 

Teli pofával röhögök

Gazdiapu azt mondja ma van az év utolsó napja. Nem nagyon értem, hogy ez miért ok a boldogságra? Ha ma vége van mindennek, mi lesz holnap? Lehet, hogy azért örülnek a Gazdik, mert még ők sem tudják mi vár rájuk? Én mindenesetre végig gondolom eddigi életem. Sajnos még igen gyorsan végezni tudok e tevékenységemmel, de remélem lesz olyan is, amikor több napig is eltart mire a végére érek! A születésemre valamiért nem emlékszem, de eszembe jutott sok rossz dolog, amin végig mentem. Szerencsére ezek az emlékek az utóbbi időben jelentősen halványultak. Viszont április óta új időszámítás kezdődött az életemben, mióta Gazdianyu és Gazdiapu meg a fiúk megjelentek az életemben. Azóta úgy érzem, hogy végre teljes életet élek. Ők nem is a gazdijaim, inkább a családom. Úgy szeretnek, mintha én is a gyerekük lennék. Én ezt pontosan érzem, és igyekszem is úgy viselkedni. Mondjuk, amikor nem fogadok szót, akkor már pont olyan vagyok, mint a fiúk! Ha valaki megharagszik rám, azt nagyon nem szeretem. Ilyenkor nagyon tudok bújni és hízelegni. Egyébként igen szuverén eb vagyok, ami nem mindig tetszik Gazdiapunak. Azt mondja önfejű vagyok. De hát ő is tud fafejű lenni!

A Gazdi keze maga a biztonság!

Most, hogy vége az évnek, kívánok minden társamnak boldog, sikeres újévet, jó sok élelmet, egészséget, jó gazdikat, meleg vackot! A Gazdik társainak meg sok szeretetet, megértést és nyugodt megélhetést! 

BUÉK!

Nem katasztrófa, csak...

Karácsony! 

Most már nem. A héten többször dúdolta ezt a dalt Gazdiapu, de mostanra megértettem. Az elmúlt hét csak egy kicsit volt bonyolultabb, mint eljutni a Holdra. Nálunk is többször fölhangzott az ismert szlogen: 

- Huston, van egy kis problémánk!

Egész idő alatt forrt a levegő, Gazdianyu a szabadsága alatt is kénytelen volt bejárni dolgozni, a suliban is karácsonyi ünnepségek, bevásárlás, takarítás, főzés, fa díszítés, szaloncukor kötözés, és állandó idegeskedés, hogy erre sincs pénz, arra sincs idő... Összességében úgy éreztem magam, mint egy elmegyógyintézet dühöngőjében turnusváltáskor. 

Az egészet súlyosbította a tény, hogy a porszívó egész héten kézközelben volt, és hol innen, hol onnan üvöltött fel, engem a jeges félelembe kergetve. Annyira gyűlölöm a hangját, hogy amikor felhangzik én farok behúzva bújok a párnák alá, de sehol sincs menekvés előle.

Azért hála Istennek, eltelt ez az idő is. Mostanra minden lenyugodott, elcsendesült. Szent este van. Épp túl vagyok az esti sétán, itt fekszem elnyúlva Gazdiapu és Gazdianyu között. Fejem Gazdiapu combján, popsimmal meg Gazdianyut nyomorgatom, és élvezem a csendet, nyugalmat, meleget. Gazdiék forralt bort iszogatnak, a karácsonyfa gyengéden világít a szoba sarkában, és Cd-ről karácsonyi dalok halk hangjai andalítanak. A szaloncukrot már megkaptam, még az ünnepi vacsora van hátra. Remélem abból nekem is jut egy kevés, hiszen a halat imádom! A bejgli viszont nem a kedvencem. Viszonylag kevés húst tartalmaz. De a teát, azt nagyon szeretem! A múltkor jöttem rá, hogy az milyen finom. Vacsi után majd kérek egy kicsit. Mindegyiket megiszom, de az angol karácsonyi keverék a kedvencem. Van benne jó sok alma, fahéj, narancs és citromhéj, sőt még egy csepp méz is. Na, ez igen! Ez karácsonyi dőzsike!

Nem bírtam kihagyni - annyira finom!

Jaj! Majd elfelejtettem! Én is kaptam ajándékot! A blogpályázaton ugyan nem nyertem semmit, de azért kaptam egy vigaszdíjat! Itt vagyok vele lefényképezve!

Olyan jó ez a nyugalom! Nagyon élvezem. Gazdianyu most beszélt a mamájával és papájával telefonon. Ők azt hiszem a Gazdinagyijaim. Sajnos Gazdiapu azt mondta, neki nincsenek már szülei, és szomorú lett, miközben rájuk gondolt. Nagyon sajnálom őt, de azért arra gondoltam, hogy akkor ő meg talált gazdi! És legalább mi árvák tartsunk össze - és ne csak karácsonykor!

Boldog ünnepet kívánok minden gazdinak, kutyának és minden árvának!

Nem találom a helyem

Mostanában mindenki nyüzsög. Jön, megy, kiszámíthatatlanul, hol itthon van, hol nincs. Én igyekszem meghúzni magam leginkább Gazdiapu számítógépe alatt, de a jól megszokott nyugalmamnak annyi.

Olyan jó volt, amikor kiszámítható mederben telet az életem! Reggel nyolckor séta, utána alvás délig, közben egy kis szárazkaja rágcsálás is belefért, délben Gazdiapu megebédelt, amiből mindig potyogott nekem is valami, aztán séta délután, és estig nyugi, amíg a család apránként haza nem szivárgott. Kis nyüzsi, örülni kell mindenkinek, különben megsértődnek, majd odatelepedtem Gazdianyu és az ő számítógépe közé és igyekeztem lebeszélni a játékról, rámutatva, hogy inkább velem foglalkozzon.

Az este legjobb pillanata

Ez persze nem mindig sikerül, mert ő is fáradtan ér haza, ilyenkor pedig ez kapcsolja ki a legjobban. Ekkor igyekszem hasznossá tenni magam, és tisztára nyalom az egérpadját, néha még a klaviatúrát is. Aztán vacsi és újra séta, majd játék és tíz, fél tizenegy körül újra alvás reggelig. Na, mint mondtam ez most megváltozott. Először is jöttek a betegségek. Gazdiapu, majd Levi gazdi, Gazdianyu, majd Krisi gazdi, majd kezdődött elölről. Valami vírusokat, meg influenzát emlegetnek, de szerintem az a legnagyobb baj, hogy soha sincsenek eleget a levegőn! Meg nem esznek rendesen! Gazdiapu, aki azért velem levegőzik elég sokat, nem is igen betegeskedik. Ha mégis, egy-két nap és túl van rajta. Gazdianyu van a legjobban legatyásodva, de meg is tesz mindent annak érdekében, nehogy jobb legyen neki! Nem eszik rendesen, vitamint meg pláne nem, sokat idegeskedik és reggeltől estig dolgozik. No, ez nem az a terápia, amire szüksége lenne! A Nagykisgazdi meg a párja. Ő ugyan nem idegeskedik, de ő sem eszik rendesen, a gyümölcsöktől meg szemölcs nő a nyelvén vagy mi, mert az kerüli, mint ördög a szenteltvizet. Ő csak a laptopjának él, bár mostanában felbukkant egy idegen az életében, akivel sok időt tölt együtt. Én nem ismerem, de a szagát érzem rajta, és bizony féltékeny is vagyok. A minap már odáig fajult az én lusta gazdim, hogy szombatonként randira jár! Hogy mik meg nem történnek!? Pedig mindenki tutira vette, hogy ő már csak az "Enter" nyomogatásában leli örömét. Úgy látszik, hogy nem csak nálunk kutyáknál vannak ösztönök. A Kiskisgazdi, meg most van itthon, betegség ürügyén.

Ráadásul Gazdiapu szerint nyakunkon a karácsony. Én már nem is bánnám! Várom ám azt a szaloncukrot! Majdnem elfelejtettem! Jött a Mikulás! Úgy bizony! És hozott mindenféle édességet, meg rágcsát. Rájöttem, szeretem a Télapót! Végre megtudhattam, hogy mi az a szaloncukor! Kiskisgazdi a számba gyömöszölt egyet, óvatosan, hogy Gazdiapu ne vegye észre, de persze észrevette. Én meg juszt se köptem ki! Hogyne! Hát az finom! Bár hiába kérincséltem még egy párat, már nem kaptam - legalábbis Krisinek megígértem, hogy ezt írom le! Nehogy kiderüljön a turpisság!

Szóval jön a karácsony. Gazdiapu bevásárolni jár a család különféle tagjaival, hol a piacon, hol a hentesnél, hol mit tudom én hol. Mondjuk, én a hentesesdit élvezem a legjobban, de hát ez csak egy vélemény, a család asszem nem szeret vásárolgatni. Én mindenesetre nagyon várom, hogy milyen lesz az első igazi családi karácsonyom! Gazdiapu oly sok szépet mesélt róla! Viszont ő mostanában sokat konyházik. Megígérte magának, hogy süt mindenféle sütit, ezenkívül meg van egy csomó más dolog is amit elő kell készíteni, meg kell főzni. Lesz kocsonya - amit nagyon szeretek, főleg a cupákokat belőle. Aztán lesz töltött káposzta, az nem tudom mi, de úgy láttam jó sok husi kell bele, tehát nem lehet rossz. Aztán mákos guba, amire a fiúk finnyognak, de gazdi azt mondja ez hagyomány, erre csöndben maradnak. Lesz hurka, kolbász sütve, lesz bőrös malacpecsenye, babsaláta, krumpli saláta, hal és így tovább. Úgy döntöttem, hogy a karácsony lesz a kedvenc ünnepem! Ha még finom sütiket is süt Gazdiapu, akkor imába foglalom a nevét! Persze így is, de úgy hangosabban! Már csak a fát kell megvenni és lényegében kész is vagyunk. Vagy nem? A fát nem igen tudom elképzelni a lakásban, de majd meglátjuk!

Gazdiapu azt mondta, hogy most cudar idők jönnek rám, mert nem sokára elkezdi a nagytakarítást, ami porszívózással is jár, azt pedig utálom! Az semmivel sem jobb, mint a hajszárító! De ugye van nekem egy jó kis biztonságos menedékem, igen, a számítógép alatt, oda jól elbújok és ha valaki közelít, majd jól megugatom! Nem hagyom ám magam!

Jaj! Még egy dolog! Véget ért a pályázat. Sajnos semmit sem nyertem, de ahogy gazdi mondta, nem is volt esélyem, mert én nem írtam bele a pályázatba, hogy a szegény kutyáknak ajánlom fel a nyereményemet. Nem értem én ezt! Azt hittem a karácsonyról meg rólunk kell írni, de hát én csak egy buta kutya vagyok, aki legalább őszinte és nem politikus! Gazdiapu egy szeminárium keretében elmagyarázta a tutit. Azért, mert karácsony jön, minden ember meg akarja nyugtatni a lelkiismeretét, még azok is, akik egész évben bántják a kutyákat, ezért ész nélkül kattogtatnak minden olyan "tetszik" gombra, ami segít valakinek, valaminek és főleg úgy, hogy még pénzbe sem kerül! Ilyenkor visznek Romániába, Japánba meg mindenhová ajándékot, csak a szegény magyar gyerek nem kap a suliban ebédet, mert ha azokon is segítenénk, akkor azt vajon ki látná! Arról nem készül hírverés, nem kerül be a híradóba. A jól lakott eb, gyerek, nyugdíjas az nem hír! Csak ha meg is ölik őket! De ugye karácsony jön, a szeretet ünnepe.

Hát, ahogy Gazdiapu szokta mondogatni: Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves rajongómnak, és kívánom, hogy legalább az ünnepek alatt vegyen körbe mindenkit szeretet, család és étel! Ételből viszont jó sok!