Anyák napja

Május első vasárnapja van, ami hagyományosan az anyák napja. E jeles alkalomból Gazdi reggelinél betolt az arcomba két szelet sonkát, mondván, én is nőből vagyok, tehát jár! Tőlem! Én ugyan sose leszek anya, asszem, de az igaz, hogy lány kutyus vagyok, úgy hogy akár jár is a kedvesség. Azt ugyan rendkívül diszkriminatívnak veszem, hogy ugyan ezen alkalomból Gazdianyu egy nagyobb tétel After Eight csokit kapott, de hát mindig a kicsivel szúrnak ki! Hát nem? 

A múlt héten Gazdiék jó időre egyedül hagytak, mert bementek a városba, valamilyen banzájra. Azt mondták, hogy ott én biztosan összecsinálnám magam a félelemtől. Nem értettem, miről is beszélnek, de azért magamban nyugtáztam, hogy ahhoz valóban nem kell nekem a belvárosba mennem, erre bármikor képes vagyok itthon is. Aztán, amikor hazaértek, bekapcsolták a tévét, rákapcsolták a videókamerát és lejátszották, amit láttak. Hát, tényleg kutyapelusra lett volna szükségem! Egy csomó autó meg motor iszonyatos sebességgel döngetett a belváros utcáin és mindenféle félelmetes manővert mutatott be, amitől még Levi gazdi is lesápadt. Aztán jött egy kis nyitott autó, valami gomb* vagy mi vezette (*Button - Gazdi megjegyzése), és borzalmas hangok közepette, 260 km-s sebességgel végig robogott a körúton. Na, ettől még Gazdianyu is összehúzta a szemöldökét és erősen Gazdiapuba csimpaszkodott. Hát, tényleg nem élveztem volna a dolgot! Gazdiék azonban jól érezték magukat, és családdá kovácsolódva tértek haza, ami viszont nekem nagyon jó érzés volt. 

Más! Állítólag valami internetadót akarnak bevezetni. Gazdi azt mondja, hogy ha ez tényleg igaz, akkor leveszi a képem a netről, mert képenként 3 forintot és hozzászólásonként 2 forintot kell majd fizetni. Kikérem magamnak! Ha a képemet emiatt kell levenni, akkor én az ombucmanhoz fordulok, mert ez nem más, mint az ebadó aljas kiterjesztése, ami alól sok szenvedés árán mentesültem (csip, ivartalanítás, örökbefogadás). Hát hol élünk!? Itt már nemhogy emberi jogok, de állati körülmények sincsenek! Hát már mindenért fizetni kell?! Igen, mindenért fizetni kell! Azt kapod, amit teszel! Én is, más is. Csak más valahogy mindig jobbat kap. A szemete az mindig nekünk jut. Azok is, akik ezt csinálják! Kutya világ van! Illetve dehogy! A kutyavilágban aranyos gazdik vannak, akik szeretnek bennünket, gondoskodnak rólunk, lesik minden kívánságunkat, etetnek és itatnak, sétálni visznek. Az is igaz, hogy a gazdikat nem mi, a kutyanép választjuk. Azok valahogy csak úgy vannak. Ha mi választanánk, sohasem választanánk olyan gazdit, amelyik elveszi az ennivalónkat, fizettet az innivalóért, a sétát külön feladatokhoz köti és a szeretet helyett folyton azt sulykolja belénk, hogy az előző gazdi milyen gonosz volt. Ha ilyen gazdink lenne, már rég elzavartuk volna, ráadásul kicsipkézett fenékkel kellene menekülnie, hiszen nem csak kiskutyák vannak, hanem olyanok is, amik jó nagyot tudnak harapni. Az emberi társadalom nem ilyen. Az csak maszatol, keni jobbra, keni balra a dolgokat. Aztán még jól bele is lép! Ezt nem szedi össze zacskóba és dobja az első dizájnos kukába! A világon mindenütt azzal foglalkoznak az okosok, hogy minél több ember jusson információhoz, lehetőleg ingyen, mert a tudás hatalom, és nem lehet társadalmi csoportoké ez a hatalom. Nálunk, ha tudni akarsz fizess! Fizess az iskoláért, a vizsgákért, az internetért, telefonért és mindenért, mert a mi gazdink nagyon éhes, és a világ minden pénze kevés, mert nem gondolkodik, hanem költekezik. Ráadásul csak magára és a szűkebb családra költ, nem ismeri az emberséget, a nagylelkűséget. Nem tudja, amit mi kutyák már ősidők óta fújunk, hogy adni jobb, mint kapni. Mi meghalunk a gazdiért, ha kell, gondolkodás és mérlegelés nélkül, és nem várunk cserébe semmit, hiszen ő a mi gazdink! A választott képviselőink ezzel szemben azt kívánják, hogy mi haljunk meg értük ugyan ilyen odaadással. Azt hiszik, hogy ők a mi gazdijaink. De nem! Mi vagyunk az ő gazdijuk! Nekik kéne értünk tevékenykedniük, nem fordítva! A gazdi választja a kutyát, nem a kutya a gazdit, tisztelt urak! Ezt ne tessék elfelejteni!

Nos! Mindenkitől elnézést kérek, hogy beletojtam az anyák napi megemlékezésbe, de ezt egyszer ki kellett írnom magamból. Mindazonáltal nagyon boldog anyák napját kívánok minden hölgy olvasómnak! Szeretlek és tisztellek Benneteket!