Nem az én napom...

Mit napom? Heteim! Kezdődött azzal, hogy a hó szépen, ütemesen elolvadt. Ezt kicsit bántam, mert jó volt a sok hó, de most még jobb, mert újra érzem a föld szagait. Teljesen úgy tűnt, itt a tavasz. 18 fok, finom, jó szagú szellő, és valami bizsergető napsütés. Az olvadás csak a bundámban tett némi kárt, ugyanis újra kezdődött a szekatúra a lábmosással. De, mint már említettem, a nasi azért mindig jókor jön a vegzálás után.

Folytatódott azzal, hogy Gazdiapu vére is megpezsdült a gyönyörű napsütéstől és lázas takarításba kezdett. Levi gazdival leszedték a karácsonyfát, elpakolták a díszeket, a fiúk meg betermelték a maradék szaloncukrot. Rájöttem, hogy a zseléset nem szeretem, így maradt nekik szép számmal. Aztán Gazdiapu nekiveselkedett a porszívózásnak. Nem tudom miért, de ezt az eszközt sosem fogom megszeretni. Hovatovább megszokni se! Gyűlölöm! Igazán megszoktam már a botmixert, a hajszárítót, a robotgépet, de a porszívó kegyetlen cucc! Azzal ki lehet kergetni a világból. Most is  - miután általános takarítás volt - nem tudtam hová bújni félelmemben, így bementem a fürdőszobába és a WC háta mögött  reméltem menedéket. Jobbról megkerültem és köré feküdtem. Mikor Gazdi meglátott szét röhögte a fejét, én meg csúnyán néztem rá és erősen lihegtem. Még fénykép is készült rólam, de a cenzúra letiltotta a közlését, mert ugye ott még koszos volt a föld, tekintve, hogy felmosni csak porszívózás után lehet. Így aztán kiadtuk Levigazdinak, hogy retusálja ki a koszt róla! Hahaha...

Tessék! Digitálisan fel van mosva!

Aztán. Mivel úgy tűnik, hogy itt a jó idő, be lettem jelentve a dokihoz teljes revizióra. Hogy ez mit jelent pontosan nem is tudom. Gazdi azt mondja, hogy teljes olajcsere, alváz ellenőrzés és rágószerv mustra lesz, de ő állandóan hülyéskedik. Viszont tartok tőle, hogy nem lesz kellemes és biztos kapok szurit is, de akkor visítani fogok, ezt előre kikötöm! És nem érdekel az új biléta sem! Tartsák meg maguknak! Kell a kutyának! Azaz, hogy az embernek!

Ráadásul a hétvégén még össze is kakiltam a fenekemen a szőrt, ami nem szokott előfordulni velem. Erre Gazdiapu kitalálta, hogy ez is azért van, mert el kell mennünk a fodrászhoz. Jézus Kutya Anyám! Hát ezek sosem pihennek? Lazíts máááá! Értem én, hogy a tavasz a megújulás időszaka, de miért engem kell piszkálni? Menjen a Gazdi a fodrászhoz! Igaz, rajta nem kell már túlórázni, azt a kevés haját, ami még van, egy erősebb huzat is leviszi! Akkor menjenek a Kisgazdik! Vagy menjen Gazdianyu! Vagy szépen kézen fogva így mindenki, csak engem felejtsetek már el! És ha mindez még nem lenne elég, beígérték a kullancs csöppeket is a végére.

Bár már csak ott tartanánk! 

Nem ette meg a kutya a telet

Persze hogy nem! Nem hülye az a kutya, hogy telet egyen, amikor számtalan finom falat figyel a tányéromban! Ezt egyébként arra mondják, amikor már úgy néz ki, mintha jönne a tavasz, de aztán mégsem. Na, most ez állt elő. Először hosszas hidegek jöttek, amitől a bundám jól megvastagodott. Gazdiapu el is kezdett szekálni a súlyommal. Mostanában Szalonnás Fifinek hív. Pedig nem is vagyok kövér! Na, jó! Van rajtam egy kis felesleg, de az a megvastagodott bunda miatt van, és azért, mert mostanában rövidebbek a séták, mert ugye nem csak én fázom. És a legfájóbb az egészben, hogy az mondja nekem, hogy kövér vagyok, akinek a súlya a fürdőszobai mérleg szerint ERROR!

Az is igaz, hogy jól is vagyok tartva. Gazdiapu továbbra is istenien főz, ami nem segít a fogyásban. Hát ki a fene tud koplalni egy jó paprikás csirke mellett? Viszont rájöttem, hogy a kivit szeretem. Mondjuk ez az össz vitamin forrásom, de legalább ez is valami! Füveket most úgy sem találok, tekintve azt a fél méter havat, ami takarja.

Amikor az orromat hókotrónak használom

A havat továbbra is jó heccnek tartom. Imádok futkosni a friss hóban, ilyenkor az orromat lerakom, és futás közben azzal túrom a havat. A kakilás okoz csak kisebb gondot, mert egyrészt nem találok szagokat, másrészt a szügyig érő hó a fenekem lyukát is fagyasztja, ami ugye nem segíti elő eme tevékenység zavartalan elvégzését. Ezért aztán kitoporgok egy kutyányi tisztást magam alatt és ott végzem a dolgom. Aztán, mikor hazaérek, a lábamra ragadt hógalacsinokat leszedegetem, szép, ballisztikus ívben kiköpködöm a takarómra és mikor végeztem, apránként megeszegetem őket. Rém jó móka!

Itthon amúgy minden rendben van. Őrzöm a házat rendületlenül, ami esetenként ugatással jár, de már magamtól tudom a leckét! Ha nem bírok csöndben maradni, jól kiugatom magam. Amikor Gazdi nyakán duzzadni kezdenek az erek, automatikusan büntibe helyezem magam, azaz a pokrócomra megyek és onnan morgok még párat. Amikor elmúlt a kényszer, újra előszedem magam és kezdődik az egész elölről. Gazdi jókat szokott nevetni rajtam, amint épp önszántamból állok a sarokba!

Visszatérve még a fogyókúrára. Imádok nasizni! Esténként a család nagy része összegyűlik a nagyszobai tévé előtt és mindenki rágcsál valamit. Gazdianyu csipszezni szokott, Gazdiapu vagy datolyázik vagy sajtot majszol, Krisi pedig tökmagot vagy pattogatott kukoricát eszeget. Na, most a félre értések elkerülése végett közlöm, hogy én mindet szeretem. Így aztán vitustáncot járok a három gazdi között, hogy valahonnan essen már le valami! Azt bátran kijelenthetem, hogy a leggyengébb láncszem a kisgazdi. Ő még arra is hajlandó, hogy megtisztítson nekem egy marék tökmagot! Gazdiapu sajttal lát el, Gazdianyu pedig - ha jó napja van - csipszet szokott adagolni a számba. Hála Istennek, ez addig folytatódik, amíg tart az esti film, így ha szerencsém van, akár órákig is! Rájöttem, hogy imádom a hosszú filmeket!

Ez az év is jól kezdődött!

Persze csak idézőjelesen.

Lassan újra fodrászhoz kell mennem

Az év első napjaira már nem is emlékszem, ugyanis eltrehánykodtam a napló írást. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy többször esett a hó. Ezt eleinte jó murinak tartottam, de rá kellett jönnöm, hogy gazdiék nem. Minden alkalommal, mikor hazatértünk a sétából át kellett esnem egy szörnyű tortúrán, hogy bejuthassak a helyemre. Jelesül lábat kellett mosnom. Ez úgy történt, hogy Kristóf gazdi a vödörben hozott meleg vizet, és Gazdianyuval neki estek az én összes lábamnak. Az első pár alkalommal nagyon féltem, mert a vizet én inkább csak innám - ha nem meleg -, de aztán rájöttem, hogy minden szekatúra után kapok egy jutalom nasit, ami azért jelentősen tompította fájdalmaimat, amik elsősorban lelki eredetűek voltak. Ma már csak röhögök magamon, mert annyira megszoktam a "hazaérés-nasit", hogy az előszobába érve azonnal leülök és várom a vödröt. Az utóbbi időben azonban olyan cudar hideg van, hogy hiába igyekszem sárba lépni, csak jeget találok, az meg nem zavarja gazdiékat.

Közben folyamatos szekálásnak vagyok kitéve az állandó ugatásom miatt. Gazdiapu már többször felsorolta, milyen eljárás eredménye képen csinál belőlem ágyelőt, ha nem fejezem be az állandó ijesztgetését. Arra ugyanis nagyon háklis, hogy amikor a számítógépe előtt dolgozik, én a háta mögött felüvöltök. De hát nem tehetek én róla, hogy reagálnom kell a külső ingerekre! Itt van például a tegnap reggel. Amint kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy a szomszéd házban dolgozó vízszerelők hosszú, vastag csöveket raktak le az udvaron. Ez persze vajmi kevéssé izgatott, de egy idő után, úgy vettem észre, hogy e szerkezetek támadó állásba helyezkedtek, és a lakhelyemet veszélyeztető magatartást tanúsítanak. Erre én kis morgással jeleztem, hogy esélytelenek, de ők csak tovább feszítették a húrt, aminek az lett a vége, hogy csúnyán, ám annál hangosabban fejeztem ki nem tetszésemet az üggyel kapcsolatban. Erre Gazdiapu igen mérgesen reagált, bár nem értem mi baja azzal, ha védem az ólamat. Annál is inkább, mivel ő is itt lakik. Furák ezek az emberek! 

Persze lehet, hogy Gazdiapu azért frusztrált mostanában, mert betojt a számítógépe. Az egyik éjszaka a monitor halt meg rövid, bár annál fájdalmasabb agóniával, nem sokkal később, meg az egész szerkezet megadta magát. Jelenleg a szervizben tartózkodik szerencsétlen eszköz, amit Gazdi nem nagyon tud tolerálni. És ha már itt tartunk! A laptop is dobott egy hátast a minap. Valami merevlemezpuhulása  volt, ami jó sok pénzt vett el a kajámra szánt büdzséből. Így most ehetem megint a bolti kosztot, amit pedig szívből utálok. 

Ez az ominózus pokróc, amire Gazdianyu szemet vetett

Tudom, hogy az emberi táplálék nem egészséges nekem, de én már csak Gazdiapu konyhájához ragaszkodom. Belátom, hogy a csülök pékné módra vagy a sült oldalas fokhagymával tűzdelve és majorannával megszórva nehéz eledel egy kis kutya számára, de erről nem kívánok lemondani! A húslevesben főtt csontokról és a füstölthúsos pasta carbonara-ról már nem is beszélve illetve vakkantva! Be kell látnom, hogy a gyors beilleszkedésem a családba elsősorban Gazdiapu főztje miatt történt. Bár eleinte igyekeztek elijeszteni mindenféle száraz eledellel meg konzerv kajával, de nem hagytam magam! 

Egyébként zajlik nálunk az élet. Gazdianyu a minap zokon vette, hogy nem engedtem este az ágyamra aludni, így elvonult nagy duzzogva az én pokrócomra, hogy ott tölti az éjszakát. Annyira megsajnáltam szegényt, hogy odaóvakodtam és addig puszilgattam, míg hajlandó volt az ágyamra feküdni, én meg elfoglaltam a pokrócomat. Így jár a kutya, ha beengedi az embert a házába!

Ui.: Most nincs új fénykép, mert a szerver ugye elhalt, de amint hazatér, ígérem, pótolni fogjuk a mulasztást!
Ui2.: Mint látható meggyógyult a gép!