Húhúúúú! Most látom csak, milyen régen nem írtam semmit. Az is igaz, hogy olyan szépen, lassan telnek a napjaim, hogy csak na! A nyári jövés-menés után, jól esik a semmit tevés és a lustulás.
Kisgazdik iskolában, Gazdianyu dolgozik, Gazdiapu meg továbbra is azért van, hogy engem ellásson. Bár mostanában rászokott a fésülgetésre, amit nem nagyon szeretek, bár utána mindig kapok nasit, amiért viszont elviselem - legalább egy kis ideig - a macerát.
Nyáron kétszer is voltam fodrásznál. Szerencsére Gazdiapu rájött, hogy nem kell engem nyírogatni, legfeljebb a popsim és lábujjaim környékét. Épp elég egy kis trimmelés két-három havonta. A fürdetést ugyan így sem úszom meg, de akkor is hamarabb végzek.
Mostanra már elég ismert lettem a környéken, van egy rakat új barátom is. Néhány régi viszont felszívódott. Eltűnt Mogyoró a vizsla és Ubi a lelenc, de lett Oszi a törpe snauzer, Kitty a lelenc - akinek a gazdasszonya az én kis gazdimnak is tetszik. Aztán ott van még Zorró, aki méretei ellenére is jó haver. Ő berni pásztor.
Mostanában már naponta egyszer, a déli sétát, póráz nélkül abszolválom. Szerencsére Gazdiapu már megbízik bennem annyira, hogy meg meri kockáztatni, bár érzem rajta, hogy nagyon aggódik ilyenkor. Viszont én szót is szoktam fogadni, ha épp úgy tartja kedvem. Póráz nélkül bármit is csinálok éppen, a fél szemem gazdin tartom, nehogy valami baj érje. Persze, ha hív, azt nem mindig hallom meg. Mit csináljak, ha nagy a háttér zaj? Viszont, ha azt mondja:"gyere, menjünk haza!", akkor pattanok és indulok hazafelé. Sokszor még a pórázt sem várom be, így hozva gazdira a frászt.
 |
| Így nézek ki Tequilázás közben |
Az egyik alkalommal, mikor visszaértünk a kertbe a séta után, egy szép fekete macska terült el az avarban. Azonnal meg akartam ismerkedni vele, de tudta a leckét és iziben a fa tetején kötött ki, ahonnan hiába is hívtam nem akart lejönni. Pedig olyan barátságosan ugattam neki! Aztán pár nappal később kiszúrtam a földszinti erkélyen. Reggelente ott szokott kávézni gazdasszonyával. Odalopóztam és kétlábra állva igyekeztem tiszteletemet tenni , de nem igazán volt elragadtatva a mutatványomtól! Pedig én mindent bevetettem, ami csak velem született sármomból futotta. Ő meg csak álmosan leült az erkély hozzám legközelebb eső szélén ( miután rájött, hogy oda nem érek fel), farkával körbebugyolálta magát és unottan nézte, amint én őrülök meg. Gazdijaink jól elbeszélgettek, de minket nem engedtek ennél közelebb egymáshoz, pedig de jó is lett volna! Azt ugyan nem tudom, hogy mit kezdtem volna vele, de szívesen kipróbálnám! Na, az ő neve Tequila. Gazdi nevetve mondta, hogy én meg Bonetti. Nem tudom az mi, de nem is hangzik jól! Szóval azóta minden reggel első dolgom, hogy beköszönjek neki az erkélyre. Sajnos nem mindig van kint, de már többször láttam a konyhaablakban vagy a háló ablakában leselkedni. Tudtam én, hogy ő is haverkodni akar!
